A depresszióról

TÉNYEK

A depresszió a mindennapi orvosi gyakorlatban az egyik leggyakoribb pszichiátriai zavar, mely a lakosság jelentős hányadát érintő megbetegedés.
• A felnőtt lakosság közel 25 %-a élete folyamán legalább egy depressziós fázison átesik.
• Az ismétlődő vagy krónikusan zajló depressziók előfordulása is 10%.
Ezen adatok alapján a depresszió méltán nevezhető népbetegségnek. Ismert az a tény is, hogy
• Az utóbbi 50 évben a depressziók előfordulási gyakorisága lassú, egyenletes növekedést mutat.
• Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egy adott napon a világ lakosságának 3-5%-a szenved depresszióban, ami 120-200 millió embert jelent.
• Ma Magyarországon közel 1 millió embert érint e betegség valamely formája.
Nem csak arról van szó, hogy több a depressziós beteg, hanem a depresszióról való ismereteink bővülnek, gyakoribbá vált a felismerése és szerencsére ezzel párhuzamosan a terápiás lehetőségek (gyógyszeres kezelés) is nagymértékben javultak.
• A depressziós megbetegedés nem azonos a hátrányos társadalmi és szociális helyzet vagy negatív életesemény esetén tapasztalható rossz közérzettel, elkeseredéssel, hiszen bármely társadalmi rétegben előfordulhat, továbbá jellemző, hogy a betegek jelentős hányada az átlagnál jobb körülmények között él.
• Az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a depressziós állapot hátterében viszonylag jól körülhatárolt agyi biokémiai eltérések találhatók, melyek alapját képezik a gyógyszeres kezelésnek is. Elmondhatjuk, hogy ma már olyan korszerű antidepresszívumok állnak rendelkezésünkre, melyekkel ezen állapotok döntő többsége sikeresen kezelhető.

A DEPRESSZIÓ FELISMERÉSE

A depresszió egy kedélybetegség, mely legtöbbször a hangulat megváltozásával, szorongásokkal vagy éppen belső nyugtalansággal járó állapot. A depresszió nem egyenlő az elkeseredéssel, a gyász vagy más veszteségek miatt érzett szomorúsággal. A hangulatra leginkább a nyomottság, elszíntelenedés jellemző.

Az egyik leggyakoribb és legkellemetlenebbül megélhető tünet az örömérzés képességének elvesztése. A depressziós beteg gyakran érzi úgy, hogy már képtelen örülni az addig örömet okozó dolgoknak, szeretteinek, semmi nem képes felvidítani.
A gondolkodás is gyakran megváltozik depresszióban. Jellemző lehet a meglassultság, rugalmatlanság. A beteg gondolatai gyakran egy-két téma körül forognak, rágódik, sivárnak, reménytelennek érzi a jövőjét. Súlyosabb esetben bűntudatai lehetnek vélt vagy valós események miatt, ez ritkábban téveszméjévé válhat. Depresszióban gyakori a döntésképtelenség, halogatás.
A depresszió gyakran erős szorongással jár, mely lehet a depresszió egy tünete vagy társuló szorongásos betegség (pl. pánik betegség, generalizált szorongás, szociális fóbia) is. A szorongásos tünetek erős feszültséggel, izzadékonysággal, szájszárazsággal és más testi tünetekkel jelentkezhetnek. Ezekben az esetekben a kezelés során az orvos különös figyelmet fordít a szorongás oldására.

Az alvás gyakran megváltozik depresszióban. Felmérések szerint az alvászavar akár évtizedekkel is megelőzheti a depresszió kialakulását. Legjellemzőbb a szokásosnál korábbi ébredés, hajnali rágódás, de gyakori a többszöri felébredés is. Erős szorongás esetén az elalvás is nehezített lehet. A beteg alvásigénye megváltozik, legtöbbször kevesebbet alszik, de előfordul az alvás igényének megnövekedése is.

A depresszióban számos további tünet előfordulhat. Gyakori a fáradékonyság, energiátlanság, ami a mindennapi életet megnehezíti. Gyakoriak a testi tünetek, melyek el is fedhetik a depresszió lelki tüneteit és sokszor vezetnek ismételt szakorvosi kivizsgálásokhoz. Ilyen tünetek lehetnek a fejfájás, különböző testi fájdalmak, visszatérő fertőzésekre való hajlam, a testsúly és az étvágy megváltozása, csökkenő szexuális funkciók és érdeklődés. A depressziós betegek gyakran igen jelentős mértékben fogynak, de előfordulhat a hízás is.

Depresszióban gyakoriak a halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Az öngyilkosság veszélyére hívhatja fel a figyelmet a beszűkült, probléma-központú gondolkodás, elszigetelődés, az önmaga felé forduló agresszió és az öngyilkosság módjának, idejének tervezgetése. A befejezett öngyilkosságot elkövetők több mint 50%-a szenvedett depresszióban cselekedete idején.
Minden 3-4. depressziós beteg öngyilkossággal fejezi be életét.

A fenti tünetek és még sok más lelki és testi tünet bárkinél, bármikor előfordulhat. Depresszióra akkor kell gondolni, ha ezekből egyszerre több és legalább két hete, a napok túlnyomó részében tapasztalható, vagy erre mások hívják fel a figyelmet. Minden esetben szakorvos döntse el, valójában miről is van szó.

A DEPRESSZIÓ KEZELÉSI LEHETŐSÉGEI

A depresszió-kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a betegség hátterében az agy megváltozott biokémiai funkciója áll. Többféle olyan központi idegrendszeri anyag van, amelynek megváltozott funkciója tüneteket okoz. Az antidepresszív (hangulatjavító) gyógyszerek a depresszió ezen tüneteire hatnak, segítenek visszaállítani a betegség előtti anyagcsere funkciót, ott ahol erre szükség van. Erős szorongás esetén a kezelő orvos szorongásoldó szer szedését is javasolni fogja, ami segít a feszültségcsökkentésben és az alvászavart is javíthatja.

Az eredményes kezeléshez gyakran segítő pszichoterápia is szükséges, mely a mindennapi nehézségek és problémák leküzdésében segít. Azokban az esetekben, ahol szükséges, a kezelést egyénre szabott, módszer specifikus pszichoterápiával kell kiegészíteni.

Fontos tudni, hogy a kezelés hosszú távon csak akkor eredményes, ha megfelelő ideig tart. Ez leggyakrabban 6-9 hónap, de visszatérő esetekben akár évekig is folytatni kell.

GYAKORI KÉRDÉSEK, TÉVHITEK

„A depressziós beteg csak elhagyja magát, nem akar meggyógyulni, szedje össze magát" - ez a látszat gyakori, holott valós energiátlanságról, fáradékonyságról és munkavégző képesség csökkenésről van szó, melyet a beteg maga is gyakran kínzóan él meg.

„A gyógyszerekhez hozzászokás, függőség alakul ki" - az antidepresszívumokhoz nincsen hozzászokás és függőségi állapot sem alakul ki. A megfelelő ideig folytatott kezelés és a gyógyulás után az elhagyás nem jelent problémát. A szorongásoldók esetében lényeges az orvos utasításainak betartása, és az, hogy csak a szükséges ideig alkalmazzák azokat. A gyógyszerek szakszerű alkalmazásával elkerülhetők a felesleges komplikációk.

„Inkább környezetváltozás, mozgás, egészséges életmód az, ami segít" - mindez nagyon fontos lehet már a gyógyulás későbbi fázisában, de önmagában nem elegendő, sőt a depressziós beteg gyakran el is utasítja a változásokat. Egy utazásnak sem képes örülni és ez újabb kudarcélményt jelenthet.

„Elegendő csak a pszichoterápia is" - a depressziós beteg gyakran alkalmatlan a pszichoterápiához elengedhetetlen gondolkodásmódra és reakciókra, úgyhogy a pszichoterápiát legtöbbször a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan vagy a gyógyulás során alkalmazzák. Legsikeresebb a komplex terápiás módszer.

KI KEZELJE A DEPRESSZIÓT?

A depresszió diagnosztizálása és kezelésbe vétele pszichiáter szakorvosi feladat. Ha valakinél felmerül a betegség gyanúja az közvetlenül fordulhat pszichiáter szakorvoshoz. A pszichoterápiát e mellett a megfelelő jártassággal rendelkező szakember folytassa (kezelőorvos, pszichológus). A háziorvos segíthet a hosszú távú követésben és gondozásban is.


MIKOR HAT A KEZELÉS?

A mai modern kezelési eljárások mellett a depresszió szerencsére egy igen jól gyógyítható betegség. A gyógyszeres kezelés nem azonnal hat, megkezdését követően 3-6 hét alatt indul el a látható javulás és pár hónap alatt tünetmentesség érhető el. Ilyenkor a gyógyszer szedését folytatni kell! Ha az elsőként választott gyógyszer nem hoz kellő eredményt, akkor az orvos gyógyszerváltást fog javasolni. Minden betegnél meg kell találni a legmegfelelőbb kezelésmódot a sikeres gyógyulás érdekében.