A “fehér” Dumas

Szerző: GNL
2010. 03. 08. 15:30:00

"Fekete vér folyik az ereimben, apám mulatt‚ a nagyapám néger és apám egyik őse majom volt." Keserű iróniával így válaszolt idősebb Alexandre Dumas a fehérek rasszizmusára. Büszke volt kreol eredetére, mulatt apjára, aki Napóleon generálisa volt és a Bourbonok börtönében halt meg.

A Monte Cristo grófja és A három testőr írójának származását Safy Nebbou rendező "A másik Dumas" című filmje hozta újra felszínre.
Dumas-t Gérard Depardieu alakítja, de a film főtémája Auguste Maquet története, aki az író munkatársa, "néger", mai kifejezéssel „ghost writer" volt. Maquet olyan termékeny volt, hogy irodalmi fantáziáinak számos része került bele az író nagy műveibe. Ezenkívül Dumas megbízásából sok cikket és folytatásos regényt is írt különböző lapoknak. A sors fintora, hogy míg Dumas szegényen halt meg, de végül a Pantheonba került, Maquet, aki megkapta az író életműve jogainak egy részét, gazdag lett, de teljesen elfelejtették.

A film tulajdonképpen azt boncolgatja, hogy mi volt a tényleges szerepe a szertelen, mohó, egoista Dumas mellett.

A vita mégis Depardieu bőréről szól, mert, bár a színészt a szerepéhez "igazították", megsötétítették a bőrét, göndör a haja, a franciaországi feketék egyesületeinek bizottsága azt állítja, hogy a választás a Franciaországban megnyilvánuló diszkrimináció emblémája és felhívják a figyelmet arra, hogy Dumas "kifehérítése" felveti a kérdést,hogy elméletileg a fekete színészeknek is joguk lenne fehérek szerepének eljátszására. Képzeljünk el egy Denzel Washingtont Bill Clinton szerepében...

Az esettel foglalkoznak olyan francia napilapok, mint a Le Monde, a Libération, amelyek úgy közelítik meg a problémát, hogy a film vajon nem hagyta-e ki az alkalmat, hogy Dumast bevonja az integrációról és a nemzeti identitásról folyó vitákban egy olyan pillanatban, amikor az etnikai és a vallási kisebbségek erősebben hallatják hangjukat.

A film producere szerint a vita értelmetlen, míg Depardieu kijelentette: "Fütyülök a nemzeti identitásra, nem franciának, hanem világpolgárnak érzem magam." A filmben pedig falja az étkeket, a nőket, valószínűleg mint ahogy Dumas tette. Mind impozáns külsejével, mind szangvinikusságával tökéletesen azonosul vele.

Értékelje Ön is!

Hozzászólások, vélemények (0) Szeretne hozzászólni?

Ezt a funkciót csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe. Kérjük regisztráljon!

Ehhez a tartalomhoz még nem érkezett hozzászólás.

Keresés

részletes kereső...