A földi emlősök fejlődéstörténete

Ez minden bizonnyal a hőmérséklet enyhülésének köszönhető, valamint a szabad területek csökkenésével - magyarázzák amerikai kutatók, akik az egész világon tanulmányozták a kövületeken és a ma élő állatokon az emlősök fejlődéstörténetét.

A deinoteriusz, a történelem előtti elefánt 17 tonnás volt, az indrokotériusz, egy szarv nélküli orrszarvúféle 15 tonnás. Bár nagyok voltak, meg sem közelítették a dinoszauruszokat. A brakioszaurusz, például, 80 tonnás, annyi volt, mint ma 13 elefánt.

Amikor a dinoszauruszok eltűntek, az emlősök elfoglalták az általuk elhagyott területeket, és nőni kezdtek. „Ez a jelenség jól dokumentálható Észak-Amerikában, de látni akartuk, mi ment végbe máshol" - magyarázta John Gittleman, a Georgia-i egyetem kutatója, aki tagja volt egy paleontológusokból, biológusokból és ökológusokból álló csapatnak, amely óriási adatmennyiséget elemzett és erről a Science-ben számolt be.

Ugyanez a folyamat játszódott le a többi kontinensen is, bár kevesebb adat áll rendelkezésre. Azt azonban biztonsággal meg tudták állapítani, hogy az emlősök növekedése 40 millió évvel ezelőtt állt meg mindenhol. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az ökológiai körülmények azonosak lehettek. Nem tartják valószínűnek, hogy a véletlennek lett volna szerepe benne, sem azt, hogy ezek az emlősök elértek volna egy olyan biomechanikai határt, amely korlátot szabott volna növekedésüknek. Inkább a globális hőmérséklet és a terület szűkülése okozhatta.

A nagyobb emlősök akkor fejlődtek gyorsabban, amikor a klíma hidegebb és a Föld nagyobb volt, mivel a víz a pólusokon gyűlt össze.

A nagyemlősök növényevők voltak, habár a ragadozók is megközelítették őket, ez így maradt a mai napig hiszen az elefánt és az orrszarvú nagyobb, mint az oroszlán, a tigris vagy a medve.