A generikumok nem mindig alkalmazhatók

A híres kutató, Sydney Ringer 1882-ben vette észre, hogy a szívizom összehúzódó-képességéhez kalciumra van szükség. A kisérleti állatok kivett szíve az egyik oldatban hamar megállt, a másikban pedig órákig működött. A titok nyitja az volt, hogy a laboratóriumi asszisztens először előirásos módon desztillált vizet használt, de másodszor lusta volt desztillált vizet készíteni, az oldathoz csapvizet töltött, mely bőséges tartalmazott volt kalcium, amelytől a szív ritmusosan összehúzódott.

Később viszont kiderült, hogy a kalcium hatásának gátlása bizonyos helyzetekben kedvező is lehet: védi az ereket, csökkenti a vérnyomást. A múlt század hetvenes éveiben kezdték alkalmazni koszorúér-betegségben, magas vérnyomásban a kalciumantagonista gyógyszereket, így a nifedipint is.

A nifedipin világszerte igen népszerű lett, és különleges gyártási módszerrel elkészítették olyan változatát is, melynek tablettájából a hatóanyag 24 órán keresztül egyenletesen szívódik fel, így elég naponta egyszer bevenni.

Amikor a gyógyszerek szabadalmi védettsége lejár, számos gyógyszercég kezdi előállítani az eredeti hatóanyagból készült "másolatot", a generikumot. A hatóságok mindig ellenőrzik, hogy az új tabletták, kapszulák valóban ugyanazt a szert tartalmazzák-e, de annak vizsgálata, hogy az utánzat biológiai szempontból azonos-e, hosszú időt és sok pénzt igényelne, tehát általában nem történik meg.

Kanadában egészséges önkénteseken összehasonlították az eredeti gyártású nifedipint a generikus készítménnyel. A gyógyszermásolatból a hatóanyag később kezdett kioldódni, és 20 százalékkal kisebb hatásúnak bizonyult, mint a valódi. A szakemberek hangsúlyozták, hogy ez magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelésekor jelentős veszélyt jelenthet a betegre.