A halált hozó gyémánt

A 45 karátos gyémántot utolsó tulajdonosa Harry Winston gyémántkirály adta kölcsön 1958-ban a múzeumnak, amely most ötvenéves vendégszereplését ünnepli a kiállítással.

A látogatók az év végéig láthatják, a maga teljes egyszerűségében, foglalat nélkül, mivel a múzeum előzetesen kikérte a polgárok véleményét, arra vonatkozóan, hogy milyen formában szeretnék látni és a szavazók többségének ez volt a kívánsága.

A gyémántot övező baljós híresztelések nem voltak alaptalanok. A története során hol eltűnő, hol újra felbukkanó drágakőnek sok gazdája volt, de csaknem minddel történt valami tragédia.

Véletlen vagy misztikus átok?

Eredetének sötét legendája szerint egy hindu istenség szeme volt, amelyet 1642-ben egy Jean Tavernier nevű francia kalandor és felfedező lopott ki egy kultikus szoborból. Ő volt a gyémánt első halálos áldozata. A viktoriánus korban keletkezett mese úgy szólt, hogy Moszkvában halt meg, ahol vad kutyák szaggatták szét.

Tavernier XIV. Lajosnak adta el az akkor még 112 karátos követ. A Napkirály megtisztíttatta, csiszoltatta és ő nevezte el Franciaország kék gyémántjának.

A Hope-t a 20. század elején II. Abdul Hamid török szultán vásárolta meg szeretőjének és újra a követ tették felelőssé a detronizálásáért. 1911-ben Cartier ékszerészen keresztül jutott az ékszer Evelyn Walsh McLean, a Washington Post tulajdonosa feleségének birtokába, csekély 170 ezer dollárért. A család minden tagja tragikus körülmények között halt meg.

Ám mégis mindig volt, aki megkívánta. A múzeumban, úgy tűnik, megtört ártó hatalma, egyesek szerint talán azért, mert, mint annak idején a hindu templomban, ma is a köz és nem egyetlen ember, vagy család gyönyörködhet benne.