A jövő orvoslása

"Az égési sebektől szenvedő gyereket sarkköri környezetbe lehetne helyezni a valóság határainak átlépésével" - mondta el Patrick Dube, aki a montreali Sainte-Justine Kórház orvoscsoportját, valamint a Művészeti és Műszaki Társaság szoftverfejlesztőit irányítja. "Tudjuk, hogy a kognitív illúzió hatással van a fájdalomérzetre."

A Szatoszférában (Satosphere)- ez egy 18 méter széles kupola, melyet eredetileg arra terveztek, hogy 360 fokos látványt nyújtson művészeti alkotásokról - kórtermet rendeztek be az új ötlet teszteléséhez. A Szatoszféra elnöke, Monique Savoie úgy jellemezte a kupolát, mint a XXI. század moziját. A szerkezet a körkörös színház utóda, melyet 1967-ben mutattak be a montreali Nemzetközi és Univerzális Kiállítás Bell pavilonjában. "Több projektor segítségével magával ragadó élményt tudunk nyújtani, ami nem csak a helyiség falait, de a berendezését is magában foglalja" - magyarázta Dube.

Az orvosok jelenleg egy másik eszközt is vizsgálnak, mely az orvosi műszereket fantasztikus, barátságos játékszerek külsejével ruházná fel. A gyerekek megbarátkozhatnának az „ijesztő" injekciós tűkkel és társaikkal, így nem kellene rettegniük a vizsgálatoktól és kezelésektől. A fecskendők rakétává változhatnának például. „Már nem félek a szúrástól" - árulta el az egyik kutató lánya, a 11 éves Maxime.

Az avatarokkal is kísérleteznek, melyek egy nap lehetővé tehetnék, hogy az orvosok és nővérek olyan gyerekekkel is kommunikáljanak, akik a betegség vagy szörnyű balesetük miatt teljesen bezárkóznak. Ezzel a csúcstechnológiával újra fel lehetne építeni a gyermek bizalmát, ismét beilleszkedhetnének a közösségbe. Az avatart messziről irányító terapeuta arra is megkérheti a gyereket, hogy utánozza a mozdulatait, mellyel a fizikai rehabilitációt is elősegítené.

A végső cél az, hogy a technológia alkalmazása által a gyerekek „legyőznék félelmeiket és felfedeznék saját lehetőségeiket." - jegyezte meg Patricia Garel, a Sainte-Justine pszichiátriai osztályának vezetője. „Hihetetlen lehetőségek rejlenek a tudományágban, de még nagyon az elején járunk a folyamatnak. A virtuális kommunikáció és a videojátékok időnként negatív hatást gyakorolnak a gyerekek társas életére, különösen az érzelmileg labilis rétegre, akik teljesen bezárkózhatnak." Garelnek azonban meggyőződése, hogy az eszköz megfelelő használatával virtuális utat nyithatnak meg a normális élet felé.