A lazítás tudománya

A stressz - állítja - amolyan adrenalikus, alattomos drogféle. Messze nem a szervezet természetes válasza a külső fenyegetésre, hanem a modern társadalom betegségeinek fő okozója. Rengetegen szenvedik, például, a munkahelyi stresszt, nem számítva azokat, akik még keresik a helyüket.

Az elégedetlenségnek számos oka van, a szakmai elismerés hiányától a viszonzatlan szerelemig, de mind ugyanazt a reakciót váltják ki, amit stressznek nevezünk. Miért?

Az ok mechanikai jellegű - mondja McKenna. „Az emberi test úgy működik, mint egy autó és a stressz a riasztó benne. Veszély esetén a szimpatikus idegrendszer nagymennyiségű adrenalint, vért és oxigént bocsát a szervezetbe, hogy felkészítse a kihívásra. A probléma ott van, hogy a 21. század embere megérzi az ütközést, még mielőtt az bekövetkezne és felnagyítja a visszhangját. Ha azonban a sziréna túl sokszor és fals okok miatt szólal meg, akkor végül nem figyelünk már rá. Ekkor lép be a paraszimpatikus idegrendszer, amely endorfint termelve szabályozza a szervezetet. Amikor az egyensúly a feszültség és a lazulás között megbomlik, akkor lép be a stressz".

Az első lecke - írja könyvében - hogyan különböztessünk meg egy gyanús figurát, aki a néptelen éjszakában követ bennünket jegyesünk féltékenységi jelenetétől. A stressz ugyanis, figyelmen kívül hagyva a fizikai és pszichikai veszély közötti különbséget, ugyanakkora önvédelemre készíti fel a testet és ránk bízza az adagolás felelősségét.

A hipnoterapeuta idézi Selye Jánost (1907-1982), az idegzavarok egyik legnagyobb kutatóját, aki szerint nem az esemény vált ki érzelmi reakciót, hanem annak értelmezése. „Jobb redimenzionálni" - mondja McKenna, aki úgy véli, hogy ma az egészségre a legnagyobb veszély a külső megterhelésekre adott válasz.

Ilyenek lehetnek a szakmai megterhelések, amelyeknek az emberek minden nap órákon át ki vannak téve és nehéz alóluk kivonni magukat. „Az önkéntes sztahanovizmus olyan betegség, amelybe bele lehet halni. A japánok tanúsíthatják ezt a legjobban. A rendszeres kikapcsolódás életbevágóan fontos, hisz még Isten is megpihent a hetedik napon. És szó szerint kell érteni Jim Loher sportpszichológus maximáját: az élet nem maraton, hanem egy sor sprintből áll".

McKenna technikáinak nagy része éppen ezekre a pauzákra koncentrál. Naponta hányszor hagyjuk ott a számítógépet, hogy kávét főzzünk? Ezekből elég lenne egyet, kettőt arra áldozni, hogy felidézzünk egy végtelenül békés, nyugodt epizódot az életünkből.

A lazítás mantrája az önmeggyőzés. A brit hipnoterapeuta ebből csinált tudományt, amellyel elérte, hogy páciensei kiegyensúlyozottabbak legyenek. Ismételni, hogy a feszültség a rossz kezdete, ezért most ellazítom a fülemet, az állkapcsomat, a nyelvemet. Aztán neki lehet látni mások meggyőzésének.

Sokat tudna erről mesélni David Bowie vagy Robbie Williams, akiket McKenna megtanított személyiség-fejlesztési technikáira.