A pletyka segít fenntartani a társadalmi rendet

„Nem kell bűntudatot éreznünk, hiszen ezzel akár meg is óvhatunk másokat valamilyen kellemetlenségtől" - mondta el a kutatás vezetője, Matthew Feinberg. A vizsgálat elsősorban a társadalmi szempontból fontos pletykát vette alapul, nem a sztárok életéről szóló bulvárhíreket.

A első kísérlet során 51 önkéntesnek mutatták be két személy játékát. Néhány forduló után az egyik játékos csalni kezdett, és nem fizette ki társának a szabály szerint neki járó összeget. A tett láttán a résztvevők szívverése felgyorsult, és a legtöbben figyelmeztették a másik játékost, hogy mi megy a háttérben. Ez lelassította a szívverésüket és jobban érezték magukat tőle.

A második kísérletben 111 személy vett részt, akik együttműködési készségét először egy kérdőív segítségével mérték fel, majd őket is hasonló helyzetbe hozták, mint az első forduló résztvevőit. Itt úgy tapasztalták, hogy minél kooperatívabb volt valaki, annál nagyobb valószínűséggel figyelmezette a többi játékost a csalásra. A harmadik forduló során annyit módosítottak, hogy az ebben résztvevőknek a saját nyereményükről is le kellett mondaniuk, ha figyelmeztetést küldtek a csalásról. A többség így is hajlandó volt az áldozathozatalra.

„Az emberek még úgy is hajlandóak voltak megosztani a rossz hírt, hogy ennek semmi kihatása nem volt a csalóra" - számolt be tapasztalatairól Feinberg.

A negyedik fordulóban szintén egy pénznyerő játékot játszottak a résztvevők. Egy részüknek azt mondták, a csalókat figyeli a rendszer, és jelzi az eseteket a többi játékosnak. Ezzel a tudattal sokkal óvatosabban és nagylelkűbben játszottak az alanyok, mint egyébként. Összességben tehát elmondható, hogy a negatív jelenségek továbbításának egyéni és társadalmi haszna is van.