A rehabilitáció fontos a további infarktus elkerülése érdekében

A biztató amerikai adatokat a szívgyógyászat egyik vezető szaklapja, a Circulation közölte.

Ha valaki infarktust kap, az első feladat, hogy hamar megfelelő kórházba kerüljön, ahol gyorsan tisztázódik a betegsége, és a korszerű gyógykezelés jelentős mértékben növeli a túlélés esélyét. A folytatás viszont ugyancsak fontos: a jó utókezelés és a beteg aktív együttműködése nélkül gyengébbek az eredmények.

Bradley Hammill és munkacsoportja a 2000 és 2005 közötti időszakban több mint 30 000 szívbeteg ellátását, későbbi sorsának alakulását elemezte. Az érintettek a szívinfarktust követően utókezelést is kaptak.

A rehabilitációs foglalkozásokon voltak mozgásgyakorlatok, amelyek segítették a résztvevőket abban, hogy megtanulják: szívroham után is létfontosságú a rendszeres testmozgás. A betegek pszichés kezelésben és támogatásban is részesültek a betegség tudatának feldolgozásához. Megtanították őket arra is, milyen életmódot folytassanak a szívroham megismétlődésének elkerülése érdekében, miképpen lehet az esetleges kockázati tényezőket, például a dohányzást vagy a súlytöbbletet elhagyni, a társbetegségeket, mint a cukorbajt vagy a magas vérnyomást egyensúlyban tartani.

A kutatók a betegeket két csoportra osztották. Az egyik csoport tagjai az infarktus utáni időszakban átlagosan 25 rehabilitációs foglalkozáson vett részt, a másik csoportba azok kerültek, akik legfeljebb egyszer mentek el ilyen programra. A betegek 60 százaléka 30 vagy még több alkalommal vett részt rehabilitációs gyakorlaton, és csak 13 százalék volt hatnál kevesebbszer hasonló foglalkozáson.

Ha külön figyelembe vették az életkort, a kísérő betegségeket és egyéb szempontokat, a négy évet átfogó statisztikai értékelés akkor is világosan kimutatta, hogy lényegesen tovább éltek azok, akik infarktusuk után 36 alkalommal voltak rehabilitációs rendezvényen, mint azok, akik csak néhányszor látogattak oda. Az infarktus ismétlődése 31 százalékkal volt kisebb a jól rehabilitált csoportban, mint azok között, akik nem vették komolyan az utókezelést, amely az amerikai gyakorlat szerint egy-egy sorozatban 6-8 hétig tartó, hetenként két-három alkalommal szervezett foglalkozást jelent.