A scanner felfedi a múmiák titkait

Hosszú ideig még fűtőanyagnak is felhasználták őket, vagy adaléknak színezők gyártásához. A 19. században az angol agronómusok javasolták megdarálásukat és marhák hízlalására való felhasználásukat. A két világháború között a tudósok lefejezték őket, vagy levágták végtagjaikat, hogy antropometrikus méréseket végezhessenek rajtuk. Ez a korszak azonban már a múlté. A múmiák régészeti és antropológiai kincsnek számítanak.

„Minden múmia egész archívum. A föld- vagy pollenmaradványok, amelyek a pólyáikhoz tapadnak, a felhasznált színezékek, balzsamok, fogizotópok lehetővé teszik a mumifikált ember életmódjának rekonstruálását, annak a környezetnek a megismerését, amelyben élt" - nyilatkozta Alain Froment, a múzeum gyűjteményeinek tudományos felelőse.

Több nagy laboratórium használja már ki ezt az újfajta kutatási forrást és az Embermúzeum is elindul ezen az úton.

Ebben kapnak nagy szerepet a scannerek, amelyeket egyes kórházak bocsátanak a kutatók rendelkezésére azokban az órákban, amikor ők nem használják azokat. Ez effajta támogatásnak már neve is van, tudományos mecenatúrának hívják. A technikának nagy előnye, hogy minden láthatóvá válik, ami a pólya alatt van, anélkül, hogy károsítaná a múmiát.

Egy Bolíviából származó gyerekmúmiánál például a scanner kimutatott a csigolyák között csontvelő-maradványokat. Egy másiknál láthatóvá tett egy lyukat a koponya hátsó részében. A kutatók szerint a balzsamozók a halott folyóssá tett agyvelejét ürítették ki ezen keresztül.
A készülők az arccsontok éles kirajzolásával megkönnyítette egy férfimúmia származási helyének beazonosítását is.

Egyiptomi múmia a CT vizsgálaton