A sikerhez vezető út

Gladwell szerint minden személyes sikernek elsősorban van egy környezettel kapcsolatos kulcsa, amelyet úgy lehetne lefordítani, hogy meg kell találni hozzá a megfelelő helyet megfelelő időben. Ezen az alapon aztán évekig kitartóan és keményen kell dolgozni. Ez az ő könyvének sikerére is érvényes.

A könyv olasz nyelven való megjelenése alkalmából készített vele interjút a La Republica.

- Az Ön könyve ilyen szerencsés csillagzat alatt született?

- Igen. Azért is lett sikere, mert a megfelelő pillanatban, a válság kellős közepén jelent meg. Nehéz időkben nagyobb az érdeklődés a sikersztorik iránt. De én is sokat tanultam a tízezer órányi írás, a tíz évi mesterség során.

- A siker jelenségét tanulmányozva Ön arra a meggyőződésre jutott, hogy a kitartás meghatározóbb, mint a tehetség?

- Igen, a modellek, amelyeket tanulmányoztam, erre engednek következtetni. Természetesen, számít a tehetség, de azt hiszem, hogy túlértékeljük. Annyira odavagyunk a tehetség iránti ámulattól, a mágikus aurájától, hogy nem figyelünk a többi, döntő tényezőre. A jellemre, a kitartásra, a kulturális környezetre. Az igazi siker csak olyan helyzetben születhet, amely azt lehetségessé teszi. Én nagy jelentőséget tulajdonítok az oktatásnak és azt hiszem, hogy minden felvilágosult kormány kulcsfeladata kell, hogy legyen.

- Michael Jordan azt mondta, hogy azért lett a legjobb, mert elvégzett 9000 dobást. Ön azt mondja, hogy Mozart gyerekkorában rossz zeneszerző volt. De, aki Hamburgban, az elején, hallgatta a Beatlest, nem gondolhatta mégis, hogy híresek lesznek?

- Nem. Akik kiemelkedők lesznek, azok is lehetnek középszerűek a siker felé vezető úton. Ha egy tehetségkutató Hamburgban felállt volna egy koncertjük vége előtt és lemondott volna róla arról, hogy felhívja rájuk egy lemezcég figyelmét, nem tévedett volna. Illúzió, hogy a tehetség a felszín alatt is látható. Csak a végén lehet látni, amikor már megszületik. Ezt ki kell várni.

- És a társadalomnak van hozzá türelme?

- Nincs. Gyors időket élünk egy türelmetlen világban. Azonnali eredményeket akarunk. Nem adunk időt egy atlétának, hogy beérjen, de ritka esetben válik valaki 19 éves korában bajnokká. És ez érvényes minden területre.

- Furcsa megkérdezni attól, aki kidolgozta a siker elméletét, hogy olyan fontos-e a siker? Kell-e annak a társadalomnak az elismerése, amely hamis kritériumok alapján ítél?

- A siker nem lehet végcél. A végcél mindig valami jelentőset csinálni. Nem az, hogy gazdag és híres legyen az ember, hanem hogy értelmét találja művének. Akinek ez sikerül, azé az igazi siker. De ezek kevesebben vannak, mint azok, akik pénzt és hírnevet szereznek.