A skizofrénia titka

A skizofrénia olyan pszichiátriai zavar, amely a népesség 1 százalékát sújtja és ellentétben az általános hiedelemmel, erős genetikai alapja van. Az örökölhetősége egyes kutatások szerint 80 százalék felett van. A halottak agyának vizsgálata során a tudósok már megfigyelték, hogy a skizofrének agyának és a neuronális sejteknek a nagysága különbözik az egészségesekétől. Eddig azonban nem találták meg a betegség alapját képező molekuláris mechanizmusokat.

Az amerikai neurobiológusok négy skizofrén beteg bőrének mintáit használták fel kutatásukhoz. „Megfiatalították" a bennük lévő sejteket, őssejtekké változtatták ezeket, ami megindította a neurális sejtek átalakulását. Így jöttek rá, hogy ezeknek a neuronoknak kiesebb a képességük az egymás közötti kommunikációra, a jelek átadására.

A kutatás egy további része az antipszichotikus gyógyszerek hatékonyságának mérésével foglalkozott. A laboratóriumban kitenyésztett neuronokba olyan gyógyszereket adagoltak, amelyeket általában használnak a betegeknél. A kísérlet során az egyetlen a Loxapin nevű gyógyszer volt, amely a dopamin receptoraira hatva eredményeket mutatott fel.

A lehetőség, hogy meg lehet figyelni egy gyógyszer hatását olyan sejteken, amelyek azonosak a betegével, de szervezetén kívül vannak, nagy lépés előre. Nyomon lehet követni, hogy egy kezelés hogyan hat az egyes betegekre anélkül, hogy magát a beteget alávetnék a kísérleteknek és azok mellékhatásainak.

A kutatók szerint ezt a technikát fel lehet majd a későbbiekben használni az autizmus és a bipoláris zavarok kezelésében is. Nagy eredménynek tekintik azt is, hogy míg hosszú ideig úgy tekintették a mentális betegségeket, mint szorosan a szociális és környezeti problémáktól függőket, így a betegeket ezeknek a problémáknak a kezelésével próbálták gyógyítani, kiderül, hogy a zavarok gyökere a neuronokban van és ez teljesen független a környezettől.