A sok evéstől csökken a mozgásvágy

Megállapításuk szerint helytálló a régi mondás, miszerint reggelizni császárként, ebédelni királyként, vacsorázni pedig koldusként érdemes, a legfontosabb azonban, hogy a köztes időben semmit se együnk.

Eddig is közismert volt, hogy az étkezések közötti "böjt" alatt zsír ég el a májban. Újdonság azonban, hogy a foxa2 nevű transzkripciós faktor kulcsszerepet játszik az étkezések és a mozgás viszonylatában - állítják a zürichi műszaki főiskola molekuláris biológusai a Nature című folyóiratban megjelent tanulmányukban, amelyet a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása ismertetett.

A transzkripciós faktorok olyan fehérjék, amelyek gondoskodnak más gének aktiválásáról, tehát arról, hogy azok fehérjévé íródjanak át. A foxa2 váltja ki az agyban a táplálékfelvétel és a spontán mozgás iránti igényt. Irányítója az inzulin. Evés előtt inzulin híján a faktor aktív, evés után pedig inaktívvá válik.

Jó példa erre egy ragadozó etetés előtti fürge mozgása, majd a táplálkozást követő lustasága. Elhízott egereknél pedig attól függetlenül ki volt kapcsolva a foxa2, hogy éhesek vagy jóllakottak voltak-e. Kövér embereknél is észrevehető a mozgás hiánya. Vizsgálatok szerint ők csupán feleannyit mozognak, mint az átlagos súlyúak.

Bizonyításképp a kutatók olyan egereket tenyésztettek, amelyek agyában állandóan aktív volt a foxa2. Ezek a rágcsálók ötször annyit mozogtak, jelentősen kevesebb zsírszövettel, ám több izomszövettel rendelkeztek, mint normál társaik. Anyagcseréjük felgyorsult, vérképük pedig jobb értékeket tartalmazott.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a szervezetnek szüksége van böjtidőszakokra, hogy egészséges maradhasson. A kutatók nem tartják helyesnek azt a gyakorta hangoztatott nézetet, miszerint gyakran kell keveset enni, és inkább az ideális testsúly megteremtésére buzdítanak.