A természet nemcsak egy nagy vendéglő

A közös játék egy negyedóráig tartott, majd az impala sértetlenül elballagott. - mesélte.

Óhatatlanul Woody Allen mondatai jutnak az ember eszébe, aki a Szerelem és halál című, 1975-ben készített filmjében az egyik szereplőjének a szájába a következő szavakat adja: „Számomra a természet‚ nem is tudom... pókok, poloskák, a nagy hal, amelyik megeszi a kishalat, a növények, amelyek felfalják a többi növényt - szóval egy hatalmas vendéglő... ilyennek látom." De a természet nem ilyen, legalább is nemcsak ilyen. És ezt éppen a gepárdok és az impala barátkozása tanúsítja.

Különben hányszor láthatunk a természetről szóló olyan dokumentumfilmeket, amelyekben oroszlánok, gepárdok és más ragadozók közömbösen sétálgatnak az antilopok, a zebrák között. És ez utóbbiak se riadnak meg tőlük. Viszont eszeveszett rohanásba kezdenek, amint ellenségeik úgy érzik, hogy elérkezett számukra az étkezés ideje. A dolog úgy áll, hogy a potenciális áldozatok tökéletesen tudnak olvasni ellenségeik szándékaiban. Vagyis a természet bonyolult és bölcs. És nemcsak táplálkozási lánc létezik. A szóban forgó képek gepárdjainak nyilván tele van a hasuk, ezért minden rossz szándék nélkül játszanak a kis impalával. Tudja ezt az impala is, illetve az impala DNS-e, az a fajta tudás, amely a természetes kiválasztásnak hála halmozódott fel. Ugyanarról a tudásról van szó, amely később, más körülmények között azt súgja neki, hogy meneküljön.