A vesedonorok halálozási aránya nem nőtt

A kutatók több mint 80 ezer élő amerikai vesedonor egészségét kísérték figyelemmel az operációt követő 12 évben 1994. április 1-től. A donorok általában valamelyik rokonuknak adományozták egyik veséjüket.

A vesedonorok kórtörténetét egy olyan referenciacsoporttal vetették össze, amelyben 9 ezer nem-donor szerepelt, akik a kormány egy egészségügyi felmérésében vettek részt.

"A műtét miatti halálozás nem nőtt a 15 éves periódus (1994-2009) alatt, a műtéti technikákban és a donorválasztásban lezajlott változások ellenére sem" - jelentette ki Dorry Segev, a baltimore-i Johns Hopkins Orvosegyetem kutatója, aki kollégáival az Amerikai Orvosszövetség folyóiratában jelentette meg a tanulmányt.

A kedden közzétett jelentés szerint a veseátültetést követő 90 napban hajszálnyival nagyobb volt a halálozás kockázata a donorok számára: ez alatt az időszak alatt 25 donor hunyt el. Azt követően azonban vagy egy szinten volt a nem-donorokéval, vagy éppenséggel alacsonyabb lett a halálozás aránya.

Az operációt követő egy éven belül a férfi donorok körében statisztikailag magasabb halálozási arányt mutattak ki a kutatók. Egyúttal az is kiderült, hogy az afroamerikaiak és a spanyolajkúak körében szintén nagyobb arányúnak mutatkozott a halálozás, mint a fehéreknél.

Az Egyesült Államokban jelenleg mintegy 80 ezer amerikai vár vesetranszplantációra. Az évente végrehajtott 17 ezer átültetéshez több mint 6000 esetben élő donor adja az életfontosságú szervet.

Mint Segev a tanulmányban hangsúlyozta: "A transzplantációs közösségre hárul, hogy megmutassa, ezeket az életeket nem a donorok életének kockáztatásával mentik meg".

"Megmutattuk, hogy a vesedonáció biztonságos, és hosszú távon nem növeli jelentősen a halálozást" - szögezte le a tudós.