A boldogság vírusa

A British Medical Journalban megjelent tanulmány, amely A boldogság terjedése egyének széles szociális hálózatán keresztül címet viseli, elmagyarázza, hogy érzelmeinket testünk jelein keresztül közvetítjük és ebben az arc játssza a főszerepet. A terjedésük az empátia és a tükörneuronok mechanizmusától függ. Amikor megfigyelünk valakit, aki valamilyen érzelmet nyilvánít ki, a mi agyunkban is aktivizálódnak azok a zónák, amelyek „kigyulladnak" a másik személy agyában. A legutóbbi tíz évben a tükörneuronok kutatása sok segítséget adott annak megértéséhez, hogy miként következik be az érzelmek megosztása, hogyan tudnak az emberek „szintóniába" lépni. Bizonyosságot nyert, hogy a boldogság csak személyes kontaktus meglétekor sem működik mindenhol, például a munkahelyen egyáltalán nem kell tartani tőle.
Az amerikai kutatók azt is kiderítették, hogy nemcsak boldogsággal lehet fertőzni, ragályos a sírás is. Viszont adataik szerint a szomorúság vírusa kevésbé veszélyes. Ha valakinek a hozzátartozója boldog, neki is megvan az esélye arra, hogy az átlagnál 9 százalékkal elégedettebb legyen. Ha viszont a rokon szomorú, az ő szomorúsága csak 7 százalékkal lesz nagyobb az átlagnál.
Az olasz pszichológusok szerint azonban ez a képlet valószínűleg csak az amerikaiakra jellemző, az óceánon inneniekre nem. És ez abból fakad, hogy az Államokban a boldogságnak pozitív szociális értéke van, ami arra készteti a szomorúakat, hogy elrejtsék bánatukat. A mentalitáson kívül történelmi helyzetek is szerepet játszhatnak. Például a 19. századi romantikus Németországban a boldogságtól sugárzók felszínesnek, üresnek tűntek, ezt az érzést akkor inkább el kellett rejteni.