A búvárrizs túléli az árvizet is

A "mélyvízi" rizsfajták az amúgy pár centiméteres száraikat akár négyméteresre is megnöveszthetik, ha a növekvő vízszint ezt indokolttá teszi. Így a szár hegye, a rizsvirágok és a legfelső levelek kilógnak a vízből, akár egy búvár pipája. A száron át az oxigén lejut a gyökerekhez és az alámerült levelekhez, a növény életben marad.

Ahhoz, hogy megtalálják a szárhosszabbításért felelős géneket, Asikari Motojuki, a nagojai egyetem molekuláris genetikusa kollégáival összehasonlított két rizsfajtát. Az egyik megnyúlt árasztás esetén, a másik nem. A kutatók keresztezték a két növényt, és megnézték, hogy az utódok közül melyeknek nyúlt meg a száruk víz alatt. Ezután molekuláris markerekkel jelölték a tizenkettes kromoszóma két génjét, amelyek látszólag felelősek voltak a szár megnyúlásáért - írja a Science című folyóirat honlapja.

A két gént SNORKEL1 és SNORKEL2-nek nevezték el a könnyűbúvárok pipája után. Hogy bebizonyosodjanak a gén szerepéről, a két gént tartalmazó növényeket olyanokkal keresztezték, amelyek nem hosszabbodnak meg árvízkor. Kiderült, hogy az utódok rendelkeztek a különös képességgel - számolt be a kutatócsapat a Nature című folyóiratban.

Asikari elmondta, a következő lépés olyan rizs termesztése, amely egyszerre bőtermő és ellenáll az árvíznek. Ez különösen az árvizeknek kitett helyeken fontos, így például Bangladesben, ahol az esős évszakban jelenleg olyan "búvár"-fajtákat termesztenek a gazdálkodók, amelyeknek nem túl nagy a hozamuk.

Asikari számításai szerint az árvíztűrő fajta három-négy éven belül kerülhet ki a földekre. Szeretné más rizs-tulajdonságok génjeit is megtalálni, például a sós vízben való túlélésért felelős gént, amely az óceánok által gyakran elárasztott helyeken lenne hasznos.