A dalszövegek serkentik szexre a kamaszokat?

Brian Primack, a tanulmány társszerzője, a pittsburghi egyetem orvoskarának professzora megállapította, hogy „a fiatalok egyre inkább ki vannak téve a zenének", ráadásul a zenéhez való hozzáférés lehetőségei példa nélküliek és egyre közvetlenebbek. Primack szerint a kamaszok naponta 6-8 óra hosszat állnak a tömegmédia üzeneteinek hatása alatt, és nem kizárt, hogy ez károsan hat az egészségükre.

A szakértő hivatalos statisztikákra hivatkozva emlékeztetett arra, hogy az amerikai kamaszlányok 25 százaléka szenvedett már például szexuálisan terjedő betegségben, és ez elsősorban a szegényebb közösségekre jellemző. Nem véletlenül választottak a kutatók olyan városi középiskolákat, ahol a diákok legalább felének van ebédbefizetése. És ők azok, akiknek kedvenceik, mindenekelőtt a rapperek, erősen szexuális tartalmú dalokat adnak elő. Innen már csak egy lépés annak megállapítása, hogy a dalszövegek összefüggnek a fiatalok „élettapasztalataival".

Nincs új a nap alatt, bármennyire is így gondolják a pittsburghi orvosok. Ez a téma ugyancsak napirenden volt már az 1960-as években, sőt, tulajdonképpen már az előző évtized második felében, amikor keletje lett a Mississippi Delta Blues ugyancsak szókimondó dalainak - elég csak Robert Johnson fogalommá vált sorára, a „facsarj ki, hogy a lé csorogjon végig a combomon" kezdetűre gondolni (Travellin' Riverside Blues) - majd Elvis Presley „erkölcstelen" előadói stílusával.

A nagy szexuális felszabadítás korszakában szívesen cenzúrázták az angolszász médiában a nemiséget a maga nyers mivoltában emlegető Frank Zappát, a The Doors dalait, a The Endtől a Light My Fire-ig (az L.A. Woman híres középrésze, a „Mr. Mojo Rising" szakasz pedig egyenesen egy aktusra emlékeztet egyre fokozódó extázisával).

Nem voltak kibékülve Jimi Hendrix Fire-jával sem, Mick Jagger pedig maga volt a két járon lábon járó csábítás, különösen amikor a Rolling Stones olyan dalokba csapott bele, mint az Under My Thumb, a Let's Spend The Night Together vagy a Jumpin' Jack Flash. Serge Gainsbourg és Jane Birkin szeretkezését a Je t'aime, moi non plus-ben egyházi nyomásra tiltották be az európai rádiókban, persze a lemezek milliós példányszámban fogytak, de már csak „a boldog kevesek" élvezhették az Aphrodite's Child 666 című albumán (1972), Irene Papas ötperces orgazmusát az Infinity-ben, mert a görög zenekar e progresszív rock-operával nem a nagyközönséget célozta meg.

A sor persze jó hosszú még, mielőtt a rapperekhez érünk, és jócskán lehetne szexre ingerlőnek bélyegezni nőket is a pop-rock világban - mint ahogy meg is tették Janis Joplintól és Patti Smith-től Madonnán és Donna Summeren át egészen Sinéad O'Connorig és Alanis Morrisette-ig...