A gyógyuláshoz hinni kell magunkban és az orvosokban - 2. rész

- Melyek voltak a kezdeti tünetek?

- Nehezen emlékszem vissza, mert van egy olyan tulajdonságom, hogy amit negatívan él meg a szervezetem, azt az agyam kitörli. Amikor orvoshoz mentem, akkor már nagyon felerősödtek a tünetek. Torokfájással kezdődött. Folyton azt éreztem, hogy száraz, kapar a torkom. Aztán apró hólyagok jelentek meg itt-ott, bőrön, szájpadláson. Ezek egy ideig viszkettek, zavartak, de elmúltak. Megmutattam a bőrgyógyásznak is, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Majd amikor a szájnyálkahártyán jelentkeztek az erősebb tünetek, először megkérdeztem a fogorvosomat, aki rögtön a szájsebészetre küldött. Ott mondták először, hogy autoimmun betegségem van.

- Korábban odafigyeltél a táplálkozásodra?

- Igyekeztem mindig egészségesen élni, sportoltam, természetesen táplálkoztam, nem dohányoztam, és nem ittam alkoholt. Testileg, szellemileg, lelkileg próbáltam helyesen élni.

- Mi az, ami a leginkább megterhelt a betegséged során?

- Az, hogy az eddigi életem felborult. A hólyagok az arcomon például olyan testi-lelki fájdalmakkal jártak, hogy a legkisebb külső behatásra felszakadtak. Ezért az artikulációtól elkezdve, a kisfiamnak adott pusziig, mindenre tudatosan oda kellett figyelnem. A torkomon két éve nincs bőr, kezdetben iszonyatos fájdalommal járt minden egyes nyelés, de mára már elhitte az agyam, hogy nem fáj. Pedig dehogynem!

- Miben változott meg az életed az elmúlt két évben?

- Fáradtabb és óvatosabb lettem, és a szteroidok mellékhatásaival is küzdök. Nem tudom a munkámat végezni, nem tudok a hivatásomnak, a táncnak, a koreográfiának élni, és ez nagyon bánt. A családomtól sok szeretetet és odafigyelést kapok, de nekem is törődnöm kell velük, miközben kevesebbet bírok.

- Mivel foglalod le gondolataidat?

- A verseskötetem megírása rengeteget kivett belőlem. Művész lelkemnek hiányzik a táncban, zenében rejlő önkifejezés lehetősége. Ezért mostanában újra festek.

- Nahát, már korábban is festettél? Ezt kevesen tudhatják.

- Azért mondtam, hogy újra, mert pár éve festettem a Hajós Alfréd Sportuszoda óvodájának mennyezetére gyerekeknek szóló rajzokat, és a Néphadsereg Művelődési Házának a könyvtárát is az én festett motívumaim díszítik.

- Mi ad erőt a gyógyulásban?

- A kisfiam, a családom adja a legnagyobb erőt és az orvosaim, akik nem csak szakmailag, hanem szeretetükkel is gyógyítanak.

- Mivel szoktad magad biztatni?

- A régi erőm volna jó visszanyerni, hogy újra egészséges, vidám és boldog legyek, és ebből adhassak másoknak is.

- Mi az, amit te a betegséged kapcsán tanultál?

- Többek között azt, hogy nem tudunk mindent irányítani, még sokszor magunkat sem. Legjobb szándékom ellenére sem tudom megóvni magamat és másokat minden bajtól, betegségtől, s fontos, hogy mindezért ne ostorozzam magamat. Nem feltétlenül a mi hibánk, ha megbetegszünk. Hinni kell magunkban, de ha ez kevésnek bizonyul, át kell engedni az irányítást az orvosoknak! Bízni kell bennük és a gyógyulásban!

Az interjú első része itt olvasható!