A Jackson-szindróma körül

Jackot életében sokan vádolták azzal, hogy képtelen és nem is akar felnőni, egyfajta Peter Pan-szerepjátékot játszik - hogy egyértelmű legyen, Neverlandnek nevezte el birtokát, ami nem volt más, mint egy hollywoodi ízű meseország - arról azonban kevés szó esett, hogy mindez annak egyenes következménye volt, hogy az apa, Joe Jackson úgy faragott a nagytehetségű kisfiúból sztárt már 10 éves korára, hogy elvette tőle gyerekkorát. Nemcsak hogy verte, ha nem úgy énekelt és táncolt, ahogy elvárták tőle, hanem még iskolába sem járhatott, gyakorlatilag elzárták a „normális" gyerekektől. Nem játszhatott, nem örülhetett úgy, mint ők. Neki mindig meg kellett felelnie mások elvárásainak, és feltehetően ez vezette oda, hogy mindenáron „más" szeretett volna lenni.

Szakpszichológusok nyilván mélyebben is elemzik majd sorozatos plasztikai műtétjeinek, erőltetett fehéresedésének indíttékait, amelyek oda vezettek, hogy élete utolsó évtizedében már olyan „zombivá" vált, mint a Thriller című klasszikus videó szereplői. De megközelíthetjük arról az oldalról is, hogy Michael Jackson, a sztár csupán szerep volt számára, amely azonban ráégett és nem tudta többé, hol a határ.

Ismerünk a rock történetében számos olyan „elváltozó művészt", aki azért - több-kevesebb nehézség árán - önmaga tudott maradni, Arthur Browntól Peter Gabrielig, Alice Coopertől David Bowie-ig. Neki azonban sajnos nem sikerült. Miért? Mert megmaradt naiv gyermeknek, akit mások irányítanak és talán szeretett is gyerek lenni. (Ez magyarázat lehet a máig zavaros, állítólagos pedofil-ügyeire is, meg arra a „szenzációra", hogy teste is „gyerek" maradt...).

Ma még nem tudjuk, és valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy kik voltak és hányan voltak, akik bábuként mozgatták őt. A folyamatos stressz, a lelki fájdalmak és félelmek pedig, jól tudjuk, előbb-utóbb súlyos fizikai elváltozásokhoz vezetnek. És akkor nem is szóltunk a műtéti beavatkozások károsító hatásáról, az elmúlt hetekben sokat emlegetett gyógyszerfüggőségéről és elégtelen táplálkozásáról.

Michael Jackson körül - tehetsége minden elismerésével - életében is szinte beteges tömeghisztéria folyt, és ez halála után sem fog csitulni. Jacko-rajongónak lenni életforma volt. Ismertem néhányat még a 90-es években magyar imádói közül, akik, ha csak a nevét kiejtették, máris szinte extázisig felfokozott állapotba kerültek, és környezetükben egyetlen rossz szót, kritikai megjegyzést sem tűrtek el. Egyikük, egy Jacksonnál mintegy 10 évvel fiatalabb lány, egy idő után fizikailag is hasonlítani kezdett hozzá - ugyanolyan magas és vékony volt, fekete hajú és nagyon fehér bőrű, kicsit úgy festett, mint Michael a Bad borítóján. Annak idején a sajtóban is próbálkozott bálványa propagálásával, könyvet fordított, majd írt róla, de mindezt csak álnéven merte megtenni, mert rettegett szüleitől, akik elmondása szerint veréssel honoráltak minden „kitörési" kísérletét. Nem meglepő tehát, hogy éppen Jackóban találta meg lelki ikertestvérét...

Jacksont halála után sokan párhuzamba állították Elvis Presley-vel és kétségtelen, hogy mindkettőt felfalta a show-biznisz, illetve annak hiénái. És várható az is, hogy ugyanúgy működni fog a pénzgyártó ipar Jacko hagyatékából - több kiadatlan felvétele lesz, mint amennyi életében megjelent - Neverland is ugyanolyan zarándokhely lesz, mint Graceland, és milliós példányszámban kelnek majd el lemezei, filmjei és egyéb „ereklyéi". Tavaly még Elvis volt az az elhunyt csillag, aki az amerikai Forbes magazin szerint „a legtöbbet kereste". Könnyen lehet, hogy jövőre a Királyt detronizálják e téren...

Nem kell prófétának lenni ahhoz sem, hogy előrelássuk: mindazok, akiknek egy percre közük volt Jackóhoz, megírják emlékirataikat - és mindegyikre születik majd egy ellen-emlékirat is - ezerféle, bizonyíthatatlan összeesküvés-elmélet lát majd napvilágot, amelyek mindegyikében lesz ráció. (Érdekes egybeesés, hogy éppen néhány héttel Jackson halála után kezdték el megint boncolgatni azt az elméletet, hogy Jimi Hendrixet menedzsere ölette meg...) És már most születőben vannak azok a legendák is, melyek szerint nem is halt meg, csak megrendezte a halálát, hogy eltűnhessen a világ elől és új életet kezdjen (Elvisről is keringenek máig ilyen mendemondák), de azok sincsenek kevesen, akik állítják: már régóta halott, és csupán egy hasonmás jelent meg a londoni maratoni koncertsorozatot bejelentő sajtótájékoztatón.

Ami tény: Michael Jackson úgy távozott el, hogy maga sem tudta, kicsoda. A világ sem fogja róla megtudni soha a teljes bizonyosságot. Ha mégis megtudná, már nem lenne többé bálvány...