A spanyolnátha volt az őse számos mai influenzavírusnak

"Az 1918-19-es influenza-világjárvány meghatározó esemény volt a közegészségügy történetében" - mondta Anthony Fauci, a kutatás egyik vezetője, az Egyesült Államok Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézetének (NIAID) munkatársa.

Első megjelenése óta a vírus rengeteg evolúciós trükköt bevetett túlélése érdekében, az utódvírusok új génösszetétellel rendelkeznek a génszakaszok csereberéje révén. Jeffrey Taubenberger, a NIAID vezetőkutatója szerint az emberhez adaptálódott influenza A-vírusok mindegyike "közvetve vagy közvetlenül a leszármazottja ennek a vírusnak". "Tehát azt is mondhatjuk, hogy olyan pandémiás korszakban élünk, amely 1918-ban kezdődött el" - tette hozzá Taubenberger.

Minden influenzavírusnak nyolc génje van, beleértve azt a két gént is, amelyek a hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N) felszíni fehérjék előállítását kódolják. Ezek a fehérjék teszik lehetővé, hogy a vírus a gazdasejtbe bejusson (megfertőzze), majd tovább szaporodjon.

A H-jelű fehérjének 16 altípusa, az N-jelű fehérjének kilenc altípusa van, így összesen 144 HN-kombináció lehetséges. Ezek közül azonban csupán három adaptálódott teljesen az emberhez, ezek terjednek emberről emberre való fertőzés útján: a H1N1, a H2N2 és a H3N2.

Más kombinációk - például a H5N1 madárinfluenza vírus - csak alkalmanként és kis számban fertőznek meg embereket.

A nyolc influenzagén bizonyos kombinációi olyan új tulajdonságokat hozhatnak a kórokozó számára, amelyek segítségével új gazdafajt fertőzhet meg. A tanulmány szerzői szerint egy ilyen "jó együttállás" okozhatta az 1918-as világjárványt: ma még ismeretlen mechanizmussal a vírus beszerezte a gyors fertőzéshez és szaporodáshoz szükséges képességeket.

A 90 éves vírusdinasztia fennállása ellenére a kutatók optimisták, mert a vírus jelentősen veszített agresszivitásából. Az 1957-es ázsiai, majd az 1968-as hongkongi vírus négy, illetve 2 millió halált okozott világszerte, míg a mostani új vírus június végéig 311 ember életét követelte.