A vese világnapja

A veseelégtelenség egyszerű vérvételből, illetve vizeletmintából állapítható meg. A krónikus vesebetegség esetén a vese funkciói csökkennek, működése teljes mértékben már nem állítható helyre. A szív- és agyi erek meszesedése mellett fokozatos csontvesztés is kialakul, ugyanakkor a vesén belül csontszerű képletek jönnek létre. Minél inkább zsugorodik a vese, annál nagyobbra nő a szív, ez okozza a szívelégtelenséget. A krónikus vesebetegeknél a szívinfarktus veszélye kétszeres, az agyi érkatasztrófáé háromszoros. A veseelégtelenség azonban késleltethető, sőt a folyamatot meg is lehet állítani, ezért nagy annak jelentősége, hogy a beteg időben jusson el az orvoshoz.

A korszerű dialízis (művesekezelés) segítségével bizonyos szinten a veseműködés fenntartható, a világon csaknem másfélmillió embert már csak ez tart életben. A művesekezelés lényege a kiesett veseműködés mesterséges pótlása, a vér megtisztítása a mérgező anyagcsere-termékektől, az ionháztartás biztosítása, a szervezetnek a többlet víztől való megszabadítása, és ezen keresztül a vérnyomás normalizálása. A krónikus veseelégtelenség kezelésében a molekuláris és sejtbiológiai kutatások eredményei jelenthetnek áttörést. Jelenleg a szervátültetés a legjobb megoldás, a betegek a transzplantáció után az egészséges emberekéhez hasonló életet élhetnek.

Magyarországon a lakosság tíz százaléka, mintegy egymillió ember szenved krónikus vesebetegségben. A betegek fele azonban későn kerül nefrológushoz, amikor terápiás megoldásként már csak a dializálás marad. Ma mintegy hétezren részesülnek vesepótló kezelésben.

A betegek többsége még azelőtt meghal, hogy dializálhatnák őket, a kardiovaszkuláris betegség: az érelmeszesedés, a szívelégtelenség miatt. Hazánkban évente mintegy 260-300 veseátültetést végeznek, a magyarországi szervátültetések története is vesetranszplantációval kezdődött 1962-ben. A várólistán lévők száma azonban gyorsabban nő, mint azoké, akik a sikeres átültetés miatt lekerülnek róla, nagy probléma a vesedonor-hiány.