Aki nappal is alszik, rövidebb életű lehet

A tanulmány 1999-ben kezdődött. A doktorok azzal foglalkoztak, hogyan alakulnak az öregedéssel kapcsolatos szív- és érrendszeri változások attól függően, milyen módon élt, evett-ivott és aludt a vizsgált személy. Az így összegyűjtött rengeteg adat értékeléséből már eddig is több érdekes dolgozat született.

Legutóbb azokat az információkat összegezték, amelyeket 9264, idős és egészséges ember adott hat év alatt arról, mennyire érezte magát napközben álmosnak, milyen gyakran kényszerült nappal szunyókálni. A 65 évesnél idősebb vizsgálati alanyok közül átlag minden ötödik abba a csoportba tartozott, amely rendszeresen és gyakran elaludt a nappali órákban.

Azokhoz képest, akik csak az éjszakai időszakban hajtották álomra fejüket, a délelőtt-délután is elalvók a megfigyelési időszak évei alatt 49 százalékkal gyakrabban haltak meg szívinfarktusban vagy agyi katasztrófa, esetleg hirtelen szívhalál következtében.

Guy DeBacker belga professzor, aki az Európai Szívgyógyász Társaság képviseletében értékelte a Három Város vizsgálat eredményeit, hangsúlyozta, a tanulmány szerint az idős embernek arra az egyszerű kérdésre adott válasza, hogy tapasztal-e napközben álmosságot, lefekszik-e nappal szundikálni, segít megtalálni azt a csoportot, amelynek tagjaira a szív- és érbetegségek fokozott kockázata miatt jobban kell ügyelnie az orvosnak.

Szinte ezzel a dolgozattal egyidőben adták elő amerikai kutatók annak a vizsgálatnak az eredményeit, amelyben nyolcezernél több idős asszony vett részt. Ott is az derült ki, hogy a naponta szundikálni kényszerülő, életük hetedik évtizedébe lépő hölgyek halálozása 44 százalékkal volt magasabb, mint azoké, akik napközben különösebben nem lettek álmosak.