Akkor most kinek higgyünk?

Magyarán: érdekeltek voltak abban, hogy világméretű pánikot keltsenek, mert így óriási mennyiségben lehetett az oltóanyagokat és más gyógyszereket eladni. Holott a H1N1-pandemium méreteiről ugyancsak megoszlottak a vélemények már korábban is, elég volt összevetni a halálos áldozatok számát egy átlagos, éves influenza-járvány halottainak számával. Persze 15 ezer ember életének is elvesztése a tragikus, csak egy kicsit furcsa világjárványról beszélni, amikor a „normál" influenza évente elvisz negyedmilliót.

A WHO persze tagad, cáfol, de önmagában már az, hogy a gyanú felmerült, éppen elég, hogy a szervezet szavahihetősége, korrupció-mentessége megkérdőjeleződjön. És miután a kommunikációs pszichológia szerint is a legelső információ a legfontosabb, az emberekben leginkább megmaradó, a gyanút is elég nehéz lemosni.

Ez pedig legalább olyan nagy baj, mint egy influenza. A bizalomvesztésből rendkívül nehéz kigyógyulni. Hosszú évek óta jószerével a WHO volt az egyetlen nagy nemzetközi szervezet, amely a külvilág szemében még viszonylag őrizte tisztaságát. Az „anyacég", az ENSZ már régóta elvesztette hitelét, de példálózhatnánk akár a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel is, amely a 2003-as iraki háború, illetve Szaddám Huszein állítólagos atomfegyvereinek „leleplezésével" írta ki magát a tisztességes és elfogulatlan testületek sorából. A WHO besározódása viszont sokkal veszélyesebb ügy. Ezt nem lehet annyival elintézni, mint annak idején a NAÜ-t, hogy a Pentagon és a CIA megvette Mohamed el-Baradeit és munkatársait egy „olajháború" érdekében. Itt emberek milliárdjainak egészségével folyt a packázás. És mi lesz akkor, ha valóban egyszer bekövetkezik egy igazi, akár az emberiség létét veszélyeztető járvány? Nem járunk-e akkor úgy, mint a farkast kiáltó pásztorfiú, akinek már akkor sem hittek, amikor tényleg jött a farkas?