Az őskori tengeri hüllők nemét a gének határozták meg

Napjainkban a hatvanféle ismert tengeri kígyófajta az egyetlen hüllőféleség, amely egész életét a vízben tölti. Más tengeri hüllők, így a tengeri teknős vagy a sósvízi krokodil, kénytelenek a szárazföldre visszatérni, hogy lerakják tojásaikat. E hüllők között még egy nagy különbség van, a tengeri kígyók utódainak nemét a gének határozzák meg, a teknősnél és a krokodilnál viszont a környezeti hőmérséklet - olvasható a ScienceNews című tudományos hírportálon.

Chris Organ, a Harvard Egyetem evolúciós biológusa kollégáival azt feltételezi, hogy ugyanez a sajátosság tette lehetővé az őskori tengeri hüllők három nagy csoportjának - az óriás halszerű ichthyosaurusnak, a hosszú nyakú plesiosaurusnak, valamint a kígyószerű mosasaurusnak, hogy végérvényesen elhagyják a szárazföldet. Mindhárom fajta, amelyet a tudósok nem sorolnak a dinoszauruszok közé, a mezozoikum földtörténeti korban élt 251 millió és 100 millió évvel ezelőtti periódusban.

Szakítva a szárazfölddel, ezek a tengeri hüllők teljes mértékben alkalmazkodtak a vízi életmódhoz - uszonyszerű végtagokra, s áramvonalas testformára tettek szert. Bár a tengeri emlősökhöz - bálnához és delfinhez hasonlatosan fel kellett jönniük a felszínre, hogy levegőt vegyenek, egyébként idejük java részét a víz alatt töltötték. Vemhes tengeri hüllők megkövesedett maradványai arról tanúskodnak, hogy élő utódokat hoztak a világra.

A ma élő hüllők esetében kimutatták, hogy ritka kivétellel az elevenszülők nemi kromoszómákkal rendelkeznek, amelyek meghatározzák az utódok nemét. A Harvard Egyetem kutatói párhuzamot vonva, és a három ősi hüllőfajta jellegzetességei alapján 90 százalékos biztonsággal állítják, hogy az ichthyosaurus, a plesiosaurus, valamint a mosasaurus utódainak neme is genetikusan választódott ki. Ez a sajátosság ugyanis szignifikánsan kapcsolódik az elevenszületéshez, ugyanakkor a kutatók jelenleg nem tudják megmondani, hogy a kihalt tengeri hüllők esetében milyen genetikai mechanizmus működött.

"Az utódok nemének gének által történő meghatározása bizonyos előnyt jelent a hőmérséklet, vagy egyéb környezeti szabályozással szemben. Az előbbi gyakorlat számbéli egyensúlyt teremt a nőstény és hímegyedek között, ezáltal kiküszöbölhető a környezeti ingadozások okozta eltolódás a nemek arányában. Az elevenszülés a vízi életmódhoz való teljes alkalmazkodás záloga is volt egyben" - mutattak rá a kutatók.

Mint kifejtették, az óceánban viszonylag stabil a hőmérséklet, így a nem genetikai meghatározásának kialakulása szükséges volt ahhoz, hogy meghódítsák a vizek világát.