Az üvöltő szülő

A The New York Times felmérése azt mutatja, hogy az USÁ-ban a pofont a decibel váltotta fel. Tíz esetből egy alkalommal biztosan ehhez a módszerhez folyamodnak. Általában este, amikor a felnőttek fáradtak és nehezebben tudnak uralkodni magukon.

Ez a jelenség már olyan elterjedt, hogy létrejött egy egyesület Positive Parents Solutions címmel, amelynek célja a lehető legkevésbé agresszív magatartás felé irányítani a szülőket. „Szülők százaival foglalkoztam és elmondhatom, hogy az ordítozás a gyerekek fegyelmezésének új módjává vált" - nyilatkozta Amy McCredy, az egyesület alapítója, aki az okot abban látja, hogy a szülők nem tartják már elfogadhatónak a verést és végül saját frusztrációjukat kiabálással vezetik le. „Elszámolnak tízig, megpróbálnak beszélni a gyerekkel, és ha ez nem sikerül, felemelik a hangjukat."

Amy Wilson színésznő-írónő egy ironikus, When Did I Get Like This (Hogyan süllyedtem idáig) című könyvében írja le saját tapasztalatait 2-5-6 éves gyermekeivel. Véleménye szerint a legnyugtalanítóbb, hogy a szülők kiabálnak a nagyon kicsi gyermekekkel is, nem tudva, hogy ez a magatartás pszichológiailag milyen károsan hat rájuk.
Működik a motherblogger.net is, ahol anyák mondják, hogy egyáltalán nem büszkék magatartásukra, és a kiabálás után, amikor lecsillapodnak, szörnyen érzik magukat.

Pszichológusok tanácsolják a gyermekeikkel kiabáló anyáknak, hogy kevesebbet foglalkozzanak csip-csup, jelentéktelen dolgokkal, csak az igazán fontosakra koncentráljanak és akkor kevésbé vesztik el türelmüket. Egyikük 1300 szülővel beszélgetett a témáról és kétharmad részük ismerte be, hogy gyakran kiabál csemetéivel.

„A hang az utolsó, amely elveszti uralmát, azért használják végső fegyverként. De ez a legkártékonyabb is, megsokszorozza a stresszt. Aki kiabál, az arról árulkodik, hogy fáradt, ingerlékeny, türelmetlen. Ez a profil egyre gyakoribb lesz minden következményével együtt" - magyarázta dr. Harold Koplewicz, a New York University Child Study Center alapítója.