Az azonos neműek iránti vonzódás és kezelésének néhány kérdése

A történetek ma is folytatódnak, bár a kezelés egy kicsit megváltozott. A felmérés szerint minden hatodik pszichiáter próbálkozik páciense „meggyógyításával", és 4 százalék kijelentette, hogy a páciens kérésére hajlandó a kúrálásra. Mindezt annak ellenére, hogy a homoszexualitás nem betegség, a terápiák feleslegesek, néha károsak is.

A milánói Corriere della Sera megszólaltatta Massimo Ammaniti római pszichoanalistát, aki a probléma kapcsán emlékeztet arra, hogy 1973-tól törölték a Mentális zavarok kézikönyvéből a homoszexualitást. És 1987-ben eltűnt belőle az "egodisztonikus" jelzője is, ami feszültséget, rossz érzést, önmaga elutasítását jelenti.
Néhány évvel ezelőtt megszületett a vele foglalkozó pszichiátria is, amely öt fajtáját különbözteti meg.: a férfi- és a női heteroszexuálisokat, a melegeket, a leszbikusokat és a transzexuálisokat. És ma az orvostudomány a homoszexualitást fiziológiai és természetes állapotnak tekinti, nem szexuális zavarnak, még kevésbé perverziónak.

Károsak azok a terápiák, amelyek például női hormonokkal kezelik a melegeket, hogy csökkentsék náluk a homoszexuális vonzódást, vagy leszbikusokat, hogy a nőiességüket csökkentsék. Van azonban olyan eset is, amikor valaki családja, vagy környezete, vallásos hite miatt kér segítséget szexuális irányultságának megváltoztatására. Ha ez az irányultság erős és konszolidált, minden beavatkozás az illető személyiségének "megerőszakolását" jelenti. Ha viszont szenved tőle, meg kell keresni az igazi azonosságát pszichoterápiával, pszichoanalízissel, és ilyenkor a hipnózist is segítségül lehet hívni - magyarázta az olasz pszichiáter.