Az istenhit agyzónája

Az Egyesült Államok közegészségügyi intézményeinek (National Institutes of Health) munkatársai végezték el a kísérletet vallási témájú kérdések és funkcionális mágneses rezonancia segítségével. Az agy megfelelő részeit ilyen és hasonló kérdésekkel hozták izgalomba: „Van-e az életnek felsőbbrendű célja?", „Milyen hatása van Isten haragjának?" „Isten akarata irányítja-e tetteidet?" Az agy reakcióinak fotóit a Proceedings of the National Academy of Sciences című amerikai szakfolyóirat közölte.

„Kényes téma ez. A célunk nem megtalálni Istent az agyban, hanem azt megérteni, hogy mi történik az agyban, amikor Istenre gondolunk" - nyilatkozta a La Repubblica című olasz napilapnak Giovanna Zamboni olasz kutató, aki részt vett a NIH kísérleteiben. Az máris kiderült, hogy hívőnél és nem hívőnél egyaránt a frontális agykéregnek az a része működik e kérdéseknél, amely az elvont gondolkodást, valamint a döntéshozatalt irányítja. Az Istennel kapcsolatos érzelmekre a gondolkodás szerve pontosan úgy reagál, mintha egy másik ember állna előtt és megpróbálná annak elmeállapotát kifürkészni arckifejezései és viselkedése nyomán. Az olyan összetett doktrínákhoz, mint a szentháromság, vagy a világ teremtés, absztrakt gondolkodás ellen, ellenben az imák és különleges szertartások megjegyzése az agy vizuális területét aktiválja.

Giorgio Vallortigara, a trentói egyetem neurológia-professzora, aki több kollégájával könyvet írt a témáról „Hitre születtünk" (Nati per credere) címmel, úgy vélekedik, hogy „valószínűleg nincsen az agyban különleges modul Isten fogalmára, a természetfelettiben való hit azonban agystruktúrákon nyugszik. Vallortigara szerint a valláspszichológia feladata megmagyarázni: miként lehetséges, hogy a különböző hitbeli megnyilvánulásoknak közös elemei vannak mintha létezne a hitnek egy univerzális magja, amelynek biológiai alapja van az agyban.