Bátortábor - Rámvicsorog a halál. Bocs most nem érek rá! Táborozok!

Az egészséges gyerekek, mikor nyáron elmennek táborozni, ha minden jól megy, egy jó nagy adag élménnyel lesznek gazdagabbak, amire sokáig emlékeznek majd. A beteg gyerekek - állapotukból kifolyólag - nem élhetik az átlagos mindennapokat, hanem gyakran a négy fal fogságában vágyakoznak az önfeledt játékra, magányosan és riadtan tekintenek a nem sok jóval kecsegtető jövőjük árnyképére.
Azért, hogy ők is megtapasztalják azt, ami sokunknak teljesen természetes, létrehozták ezt az egészen csodálatos intézményt, amit olyannyira sikerült találóan elnevezni, mint kevés dolgot ebben az életben.
Bátortábor.
Annyira félelmetes, ami velük történik, hogy az elviseléséhez mérhetetlen nagy bátorság kell.

A tábor 2001-ben kezdte meg működését, és ez időtől elmondható, hogy évről évre egyre több lurkónak adatik meg egy boldog hetet eltölteni az életben. A cseppet sem könnyű feladatot számos orvos, pszichológus és egyéb - a gyerekek számára nem látható - cimbora látja el, akik elkötelezettek a feladat iránt, és a díjazásuk, a gyerekek arcáról szétrebbenő mosolyok formájában valósul meg.

De korántse higgyük azt, hogy míg a gyermekek önfeledten játszanak és eközben elfeledik az őket nyomasztó kórságot, a cimborák és támogatók munkába temetkezve, bánatosan viselik az önként vállalt terheket. Ellenkezőleg, az itt tevékenykedők nem szomorúságot találnak a kis betegek közt, hanem játékot, vidámságot, humort és hálás tekinteteket az élményekért, és a végén az ámulatot, hogy az ember felismeri, végső soron sokkal többet kapott, mint adott. Minden körülmény, nehézség és fájdalom dacára mégis gyerekek maradnak a táborozók, de olyanokká válnak, akik átérzik a pillanat csodáját és ezért a hálájukat, mindig az ölünkbe helyezik. Szerencsések a cimborák.

De, kik is azok a cimborák?

Ha hivatalosan akarnánk leírni a státuszukat, ők a tábor dolgozói. Ennél persze sokkal többet tesznek, mivel nem csak a működést segítik, elvégzik a kötelező feladatokat, hanem lelket öntenek a lakókba, pajtások ők, akikre a mindig lehet számítani, az öröm mellett, a bánatban is részt vállalnak, hozzásegítik az élményekhez a kicsiket, hogy aztán legyen mesélnivalójuk az év hátralévő részében. A cimborák egy része állandó segítő, a többség viszont önkéntes, aki a szabadidejében gondolt egyet, és elhatározta, hogy segít a mosolyfakasztásban. A bátrak nagyon szeretik őket és ők is nemkülönben a bátrakat. Egymást támogatják és segítik, és a végére, egy nagy család részesei lesznek, mindahányan csak vannak.

Paul Newman is szívén viselte a táborlakók sorsát, olyannyira, hogy 2006 májusában ellátogatott a gyerkőcök közé, és egy nagyon közvetlen beszélgetés keretében mondta el gondolatait a betegségről, a táborról, egyúttal megtudhattuk a saját hozzáállását, ehhez a cseppet sem könnyű élethelyzethez.

Miért jó a gyerekeknek, mit lehet itt csinálni?

Mindent mondhatnánk röviden, de azért álljon itt néhány lehetőség a széle választékból. Lehet kenuzni például, vagy lovagolni, kézműves foglakozásokon tanulgatni jó dolgokat, de legfőképp egészséges gyereknek érezni magukat. Itt nem bánik senki betegként a táborlakókkal, a kenuban maguk eveznek, a lovat egyedül ülik meg, de hát ez nem is csoda, hisz ők a legbátrabbak. Az egyik legkedveltebb esemény, a tombola, mert itt különféle természetbeli juttatásokat lehet nyerni, ezek közül az abszolút kedvenc, mikor a cimborák ágyban szolgálják fel a reggelit. Ez már döfi.

A táborra óriási az igény, és a támogatóknak hála Hatvanban a fejlesztések folyamatosan folynak, ezáltal szélesítve azon betegségek körét, akiket fogadni tud az intézmény. Ennek révén az induló évi 60 főről mostanra már több száz beteg gyermek nyári programját teszi szórakoztatóbba a Bátortábor Alapítvány. Sőt tavaly először külföldi betegeket is fogadtak.

Adományból, segítségből persze sohasem elég, ezért aki tud, az támogassa az alapítványt. Akár úgy, hogy cimborának áll, akár pénzbeli hozzájárulás formájában, akárcsak úgy, hogy hírét viszi ennek a nagyszerű kezdeményezésnek. További információk a Bátortábor honlapján érhetők el.

Lehetne még sok és érdekes dolgot mesélni, de annál, amit egy hazafelé készülődő kisfiú Paul Newmannak mondott, nehezebben lehetne kifejezőbben a tábor szellemiségét átadni:

„Szerencsés vagyok, hogy rákom van, mert egyszer egy évben eljöhetek ide"