Bennem van a hiba?

Szakértő szemmel

A nők helyzete az elmúlt 50 évben nagyot változott, ami azzal is jár, hogy (főleg) az európai és észak- amerikai nők között mára már egyre több a diplomás, anyagilag független és modern nő. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezeknek a nőknek a nagy része magányos, egyedülálló és boldogtalan. Sokan feltették már a kérdést, hogy miért van ez így?

Társadalmi problémáról lenne szó, vagy „csak″ összeadódó sok- sok egyéni problémáról? Az egyén szempontjából mindenképpen fontos lenne elsősorban nem a társadalom felől megközelíteni a problémát, hanem az individuum felől, még ha a társadalmi tényezőket nem is lehet kizárni. Valóban lehetséges, hogy a férfiak „megijednek″ a független és anyagilag is önálló lábakon álló magabiztos nőktől, hiszen évezredes evolúciós múltjuk alatt „megszokták″, hogy az anyagi javak előteremtése elsősorban az ő feladatuk volt, ahogy „megszokták″ azt is, hogy a nők többsége más dolgokban is erősen rá volt szorulva a férfiakra és a férfiak segítségére.

Vagyis, a mostani helyzet talán idegen nekik és esetleg ijesztő is. Az is igaz, hogy ahogy régen, úgy a mai férfiak is szeretik „igazi férfinak″ érezni magukat. Az erős és független nők mellett némelyik férfinak ez időnként talán nehezebb. De az is lehet, hogy a nők is hibáznak, amikor bizonyos függetlenségi harcot vívva nem is hagynak a férfinak felületet, hogy komoly szándékkal közeledjen. Egy kapcsolat ugyanis két ember ügye, tehát két emberen múlik az is, ha a kapcsolat összejön és működik, de az is két emberen múlik, ha a kapcsolat nem jön össze, vagy már nem működik. Felesleges tehát csak magunkat hibáztatni azért, ha nem jön össze egy boldog párkapcsolat. Annyit azonban megtehetünk, hogy egy kicsit lazábban közelítjük meg a párkapcsolati kérdést, és nem azon görcsölünk már az első randin, hogy hány gyermekünk legyen, és hogy vajon milyen lesz az esküvő.

Az emberek többsége ugyanis - legyen férfi, vagy nő- nem szereti, ha túlságosan erőszakosan és sürgetően közelednek hozzájuk. Adjuk meg az időt az ismerkedésnek, a közeledésnek, és ne tervezzünk azonnal évekre előre. Ha nem is hiszünk benne, attól még mi emberek különféle energiákat sugárzunk a világ felé, a velünk érintkező emberek felé. Ezek lehetnek pozitív és negatív energiák egyaránt, amelyek szinte teljes mértékben tudattalanul működnek és hatnak (s épp ezért hatásuk sokkal erősebb is).

Nem hiába mondják, hogy nem a gyönyörű nők a sikeresek a férfiaknál, hanem azok, akik „sugárzanak″. Akik lelkiekben is gazdagok és magabiztosak, akik egészséges önbizalommal állnak a lábukon és nem szoronganak a jövő miatt (s így tudattalanul nem is közvetítenek a másik felé mindenféle szorongásos és félelemmel teli érzéseket, amitől a másik megijedne).

Ehhez azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy mit is akarunk. Ha ezzel tisztában vagyunk, mindemellett pedig nyitottan és optimistán állunk a dolgokhoz, akkor az már fél út lehet a sikerhez. Az optimista hozzáállás ugyanis szinte megmagyarázhatatlan módon bevonzza maga köré a pozitív dolgokat.