Bulimia

Betegség leírása

Míg az anorexiásokra elsősorban a túlzott koplalás, addig a bulimiásokra nagy mennyiségű étel gyors felfalása, majd erős bűntudat mellett történő kihányása a jellemző.
Eleinte a hányás egyfajta öntisztító rendszerként működik.
A magukba tömött hatalmas mennyiségű ételtől az érintettek rosszul érzik magukat, bűntudatuk lesz, ezért igyekeznek minél hamarabb a megevett ételtől megszabadulni és kihányni.
Az ilyen jellegű viselkedés során azonban „rájönnek", hogy így bármennyit ehetnek, nem fognak elhízni; így a viselkedés állandósul és feladata az lesz, hogy biztosítsa a kívánt testsúlyt koplalás nélkül (téves módszert tanul meg a szervezet és a psziché).
Egy idő után azonban ördögi körbe kerülnek, rájönnek, hogy komoly problémájuk van, emiatt félnek társaságba járni, mert azt hiszik, mindenki látja rajtuk ezt a problémát.
Szociálisan elkülönülnek, nem járnak dolgozni, emberek közé sem nagyon, magukba fordulnak, depresszióssá válnak. És közben tovább esznek és hánynak, esznek és hánynak. Nem tudják, mihez kezdjenek az életükkel, elveszítik kapcsolataikat a valódi élettel, szeretteikkel, önmagukkal.
A bulimia kialakulásának pontos okát nem ismerjük, ám a legtöbb adat pszichiátriai, illetve pszichológiai háttérre utal. A bulimia a 18-35 éves korosztályt érinti leginkább, azon belül is szinte csak a nőket. Ezek a fiatal nők tele vannak szorongással, jellemző rájuk az önértékelési zavar, hangulatzavar, intim kapcsolatokat nehezen vagy egyáltalán nem tudnak létesíteni.
Mindennek hátterében pedig gyakran kötődési-zavar (anya-baba kapcsolat), csecsemőkori táplálkozászavar, identitászavar, vagy gyermekkori/serdülőkori trauma áll.
Egyes szakértők szerint a média által közvetített szépségideál is szerepet játszik a bulimia kialakulásában, hiszen a média által közvetített nők egytől egyik mind szép soványak, csinosak, s általuk azt sugallják, hogy a férfiaknak csak az ilyen sovány nők tetszenek, munkahelyen, s egyáltalán az élet bármely területén is csak az ilyen nők lehetnek sikeresek.
Az ezzel való szembesülés pedig még inkább ronthat az amúgy is labilis én-képen, a túl alacsony önértékelésen.

Betegség tünetei

Normál vagy a normálnál alacsonyabb testtömeg, állandó súlykontroll, testsúllyal való állandó elégedetlenség, az ételek gyors felfalása majd kihányása, aminek további tünetei a bevörösödött fogak (a gyakori hányások miatt a gyomorsav károsítja a fogzománcot), gyakori torokfájás, gyomorpanaszok (a gyakori hányások következtében károsodik a nyelőcső), izomfájdalom, idegkimerültség, rendszertelen menstruációs ciklus, szexuális zavarok.

vissza az oldal tetejére

Szexuális problémák

Menstruációs zavar

Idegkimerültség

Izomfájdalom

Gyomorpanaszok

Torokfájás

Bevörösödött fogak

Hányás

Falás

Állandó súlykontroll

Soványság

vissza az oldal tetejére

Kórelőzmény

vissza az oldal tetejére

vissza az oldal tetejére

Kezelés nélkül a bulimia korai és fájdalmas halálhoz vezethet, hiszen a nyelőcső és a gyomor teljesen kikészül a sok hánytatástól, a sav kimarja teljesen és tönkreteszi a fogakat, az ínyt, a szervek pedig annyira károsodhatnak, hogy a betegségen esetenként már nem lehet segíteni
A hatékony kezelés érdekében, nagyon fontos tehát a minél korábbi beavatkozás, a hozzátartozók segítsége és a tünetek minél korábbi észlelése.
Már a klinikai tünetek megjelenése előtt is feltűnő lehet, hogy ezeknek az embereknek nagymértékben megváltozik a viselkedése, főleg az evéshez kapcsolódó viselkedés. Az egyik legfeltűnőbb tünet az lehet, hogy ezek az emberek minden étkezés után „sietnek a mosdóba”, vagy „hirtelen dolguk akadt”. Ha módjuk van rá, akkor kerülik társaságban az étkezést („már ettek korábban nagyon sokat”) és kerülnek minden étkezéssel kapcsolatos beszélgetést is.
Önértékelésükben is érezhetően súlyos zavar figyelhető meg, ritkábban létesítenek párkapcsolatot, vagy ha mégis, kerülik az intimitást, a szexuális érintkezést.
Az életveszélyes szövődmények kórházi kezelést igényelnek – lehetőleg speciális osztályon –, ahol helyre kell állítani az egészséges étkezési szokásokat és el kell érni a normális testsúlyt.
A szövődményként kialakult osteoporosis (csontritkulás) az evészavar sikeres kezelése után is megmaradhat, de kezelni kell a fogzománc-sérüléseit is, amelyek attól keletkeztek, hogy a beteg önhánytatással szabadult meg az ételtől.
A rendszeres fogászati kezelés mellett a beteget arra kell bíztatni, hogy használjon szódabikarbónás szájöblítőt, és amíg még megvan a hányás kényszere, addig minden alkalom után mosson fogat. A jó minőségű fogkrémek csökkenthetik a fogak érzékenységét és segíthetik a fogászati kezelést is.
Az evészavarral kapcsolatos osteoporosis elsődleges kezelése pedig a súlygyarapodás. Pótolni kell a szervezetben a kalciumot és a D-vitamint, de az ösztrogénkezelés és a növekedési faktorok is alkalmazhatók.

Gyógyszeres kezelés:
- antidepresszánsok (Bulimia esetén jók a tapasztalatok, pl. fluoxetine)
- kalcium
- D-vitamin
- hormonális kezelés (ösztrogén)

DE: Kizárólag pszichoterápiával kombináltan hoz tartós gyógyulást a gyógyszeres kezelés!

Pszichoterápiás kezelés:
- viselkedésterápia
- támogató terápiák
- egyéni terápiák

A betegeknek a családtagjait is fel kell világosítani az evészavarok természetéről, lefolyásáról és kezeléséről.
Gyermekek és serdülők kezelése során különösen fontos a családtagokat/gondozókat bevonni a kezelésbe, fontos velük minden információt megosztani, amivel segíteni lehet a kezelést.
Fontos lehet a viselkedésterápiával kapcsolatos útmutatás (pl. étkezések megtervezése, rendszere, határok kijelölése), valamint a beteg és családtagok közötti kommunikáció elősegítése.
Ha van rá lehetőség, akkor a családtagokat is ösztönözni kell a támogató terápiában való részvételre.

vissza az oldal tetejére

A sikeres pszichiátriai és pszichoterápiás kezelés után esetenkénti pszichológiai tanácsadás, pszichiátriai kontroll: egészséges, fogyókúramentes táplálkozás, egészséges testmozgás, támogató szociális közeg.

vissza az oldal tetejére