Csokival vidulnak a depressziósok

A mondás szerint tíz amerikaiból kilenc szereti a csokoládét, de arra is vannak adatok, hogy minden tizedik amerikai pedig hazudós. Ez nem földrajzi kérdés: mi is gyakran érezzük, hogy meg kell magunkat jutalmazni egy kis csokival: megérdemeljük.

Natalie Rose és munkatársai jól tervezett, tudományos vizsgálatot végeztek arra vonatkozólag, hogy felnőtt emberek körében van-e összefüggés a depressziós hangulat és a csokoládéevés között. Kaliforniában 1018 férfit és nőt gyűjtöttek össze, akik antidepresszáns gyógyszereket nem szedtek, életkoruk 20-85 év között volt, átlagosan 58 esztendő.

Az önként jelentkező vizsgálati alanyok a legkorszerűbb, depresszióra vonatkozó kérdőívet töltötték ki, illetve igen részletesen beszámoltak táplálkozási szokásaikról. A kutatók a csokoládé fogyasztást 28 grammos csokiszeletek megevésével mérték. A megfigyelés résztvevői nem tartoztak az elhízott édességkedvelők közé: átlagos testtömeg indexük 27.8 volt.

A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy minél depressziósabb valaki, annál gyakrabban kezeli magát csokoládé evéssel. Azok, akiknek a kérdőív szerint semmiféle depressziós hangulata, közérzete nem volt, havonta csupán 5,4 darabot fogyasztottak az egységnyi csokoládé szeletből. Az enyhén depressziósok havi adagja 8,4 szelet volt, míg a kifejezetten depressziós emberek 11,8 szeletet ettek meg minden hónapban.

A kutatók gondosan kiszámolták, hogy ez kizárólag a csokoládéra vonatkozó vágy volt és a vizsgált személyek semmiféle tápanyagból nem kívántak több kalóriát magukhoz venni: nem fogyasztottak több szénhidrátot, fehérjét vagy szénhidrátot.