Darwin 200/150: idézetek, viták

A nagy brit természettudós óvatos ember volt, aki aggódó figyelemmel követte műveinek hatását, ezzel magyarázható körmondatokkal teli stílusa. Darwin ritkán folyamodott a sokk-megállapítások eszközéhez, amelyeket könnyű megjegyezni vagy népszerűsíteni. „Gyakran egy mondathoz el kell olvasni egy egész fejezetet, hogy az ember megértse, miről is van szó" - magyarázza John van Wyhe, cambridge-i professzor, a darwini életmű szakértője.

„A túlélő fajok nem a legerősebbek, nem is a legintelligensebbek, hanem azok, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a változásokhoz" - ez a mondat nagyon jól hangzik, csak éppen nem Darwiné, annak ellenére, hogy rendszeresen neki tulajdonítják. Olyannyira, hogy ez szerepel márványba vésve az kaliforniai tudományos akadémia halljában és olvasható jelenleg a párizsi Tudományok Városa (Cité des Sciences) paleontológiai kiállításán is. Egy másik hamis idézet a londoni British Natural History Museumtól, a darwinizmus szentélyétől származik. A múzeum a bicentenárium alkalmából nyílt kiállítás honlapján a következőt írja: „A túlélésért vívott harcban azok kerekednek felül vetélytársaikkal szemben, akiknek a legjobban sikerül alkalmazkodniuk a környezetükhöz".

Patrick Tort, a párizsi természettudományi múzeum munkatársa szerint, aki számos könyvet írt Darwinról és a darwinizmusról, állítja, hogy ilyen mondatok nem szerepelnek Darwin életművében. Még ennél is rosszabb, hogy nemcsak helytelenek ezek az idézetek, hanem ráadásul még szelleméhez sem hűek, mivel nem a legnagyobb túlélési eséllyel bíró fajok azok, amelyek a legjobban tudnak reagálni a változásokra. „A legszerencsésebbek a túlélők, vagy azok, amelyeknek már elég jó fizikai jellemzőkkel rendelkeznek ahhoz, hogy azokat túladják a következő nemzedéknek" - mondja a francia professzor.

Van Wyhe szerint a hamis Darwin-idézetek nagy keletjének egyik oka, hogy Darwinról szinte mindenki hallott, de szinte senki sem olvasta műveit. (Azt is kevesen tudják manapság, hogy a tudós a fajok túléléséről szóló elméletét a különleges állatfajairól híres Galapagos-szigeteken alapozta meg 1835-ös hajóútja idején..) Már pedig most, az évforduló kapcsán még élesebbé válik világszerte az evolúciós elmélet és a kreacionizmus hívei közötti csata.

Az Egyesült Államokban a Bush-kormányzat idején teret nyert „teokon" irányzat az iskolákba vitte a vitát: 2005-ben Kansas állam oktatási bizottsága megszavazta, hogy az állami középiskolákban az evolúciós elmélettel párhuzamosan tanítsák az „intelligens tervezés" teóriáját is, azóta több államban oktatási intézmények, szülők és bíróságok feszülnek egymásnak a kérdésben. Pedig ez a mostani állapot még „istenes" ahhoz képest, hogy csupán 1968-ban - mikor máskor? - ítélte az amerikai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek az evolúciós elmélet tanításának tilalmát egy arkansasi tanárnő ügyée kapcsán. Ugyanakkor csupán 1987-ben döntött úgy a legfőbb igazságügyi testület, hogy alkotmányellenes a kreacionizmus kötelező tanítása az állami iskolákban, mert ezzel a vallásos hitet terjesztik a közoktatásban. Azóta a kreacionisták taktikát változtattak, és igyekeznek magukat úgy beállítani, mert egy „uralkodó eszme áldozatait". Michael Behe biológus, akit az „intelligens tervezés" elméletének atyjaként tartanak számon, 1995-ben megjelent könyvében, a Darwin fekete dobozában azt állítja, egyes molekuláris mechanizmusok túlságosan összetettek ahhoz, hogy a Darwin által leírt természetes kiválasztódás eredményei lennének.

Szociológusok viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az evolúciós és a kreacionista elmélet tanítása körüli vita az Egyesült Államokban része a „kulturális háborúnak", ugyanúgy, mint az abortusz és a melegházasságok körüli viták, és ennek bizonyítására a Pew kutatóintézet Sarah Palint, a volt republikánus alelnök-jelölt kampánybeszédeit idézi fel. Ugyancsak a Pew szerint az amerikaiaknak mindössze 26 százaléka fogadja el teljes egészében az evolúciós elméletet.

A római katolikus egyház, amely a II. Vatikáni zsinat (1962-65) óta óvatosan felülvizsgált évszázados tanításokat és megkövette egyes áldozatait, még nem kész arra, hogy hivatalosan is bocsánatot kérjen Darwintól. De legalább a Szentszék a maga módján megemlékezik a kettős évfordulóról: márciusban a pápai kulturális tanács szervezésében nemzetközi konferenciát tartanak „A biológiai evolúció: tények, elméletek, kritikai megközelítések" címmel. A tanácskozásra természettudósokat, filozófusokat és teológusokat egyaránt meghívnak a „tudomány és a hit párbeszéde" jegyében.

„Egyik megközelítés sem képes önmagában teljesen kimeríteni az ember és az univerzum misztériumával kapcsolatos kérdéseket" - ismerte el Gianfranco Ravisi érsek, a Vatikán kulturális ügyeinek irányítója, aki szerint a legnagyobb nehézséget az okozza, amikor a tudomány és a hit „áthágják egymás határait és a tudományos elméletből ideológiai rendszer születik, abszurd következményekkel". Ravisi úgy véli, hogy a bibliai Genesis könyvének szerzője „egyfajta tudományos modellre hivatkozott korának eszközeivel, de nem akart választ adni arra a kérdésre, hogy miként zajlott le alapvetően a teremtés, csupán egy teológiai kérdésfelvetést, az embernek az univerzumban betöltött szerepét akarta megválaszolni."

Az „intelligens tervezés" teóriájával érdekes módon nagyobb gondja van az egyháznak. A vatikáni konferencia szervezője, Marc Leclerc atya szerint az elmélet elfogadhatatlan, mert azt sugallja, hogy „Isten egyfajta deus ex machina, akivel ki lehet tölteni egy tudományos elmélet hézagait." Giuseppe Tanzella-Nitti olasz teológus - „saját véleményét" hangoztatva - rámutatott: ez az elmélet empírikus megfigyelésből igyekszik következtetni egy teremtő erőre, amely irányítja az evolúciót, és ezáltal összekeveredik egymással a tudományos és vallásos sík. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy „az evolúció egyetlen folyamata sem áll szemben azzal az állítással, hogy Isten megteremtette az embert, a teremtés koronáját".

És ha már a citációkkal kezdtük megemlékezésünket, fejezzük is be azokkal. Vajon idézik-e majd Darwin 1844-es gondolatát, mely szerint „azt mondani, hogy a fajok megváltoztathatatlanok annyi, mintha bevallanánk egy gyilkosságot"? Darwinnak rengeteg támadást kellett már életében elviselnie, utóélete a 20. században pedig jól ismert az 1925-ös daytoni majompertől tanainak olyan torzításáig, mint a Cesare Lombroso-féle-elmélet a „született bűnöző típusokról"vagy a Herbert Spencer-féle„szociáldarwinizmus", amelynek legszörnyűbb hordaléka a náci fajelmélet és annak gyakorlati megvalósítása lett? Pedig éppen Darwin utasított el mindenféle dogmatizmust. „Ha arra gondolok, milyen brutális módon támadtak rám a vallás ortodox védelmezője, groteszknek tűnik, hogy valamikor lelkész akartam lenni" - ironizált önéletrajzában.