Depresszió és a Parkinson-kór

A betegek véleménye szerint az egyik legfontosabb és legzavaróbb velejárója a betegségnek a depresszió megjelenése. A depresszió nemcsak azért képes a beteg életét negatívan befolyásolni, mert időnként frusztrációval vagy bűntudattal párosul, hanem azért is, mert rontja a beteg mozgásteljesítményét, a környezetével való kapcsolatát, ami által a hozzátartozók fizikai és lelki megterhelése jelentősen megnőhet.

Parkinson-kór és a depresszió kapcsolatának vizsgálata során számos kérdés és probléma merül fel: Első kérdésünk annak eldöntése lehet, hogy vajon a depresszió a Parkinson-kór egyik tünete vagy pedig a megromlott mozgásteljesítmény váltja ki a mélyebb fekvésű hangulatot.

Az utóbbi évek kutatásai bizonyították, hogy a betegek több mint 20%-ban a betegség megjelenése előtt már évekkel kialakul a depresszió. Továbbá számos tanulmány bizonyította, hogy a Parkinsonos betegeknél sokkal kifejezettebbek a depressziód tünetek, mint azoknál az embereknél, akik más betegségből kifolyólag hasonló fokú mozgáskorlátozottságban szenvednek. Képalkotó és szövettani vizsgálatok pedig arra mutatnak rá, hogy a hangulatért felelős agyi struktúrák egy része már a betegség korai fázisában is érintett lehet. E megfigyelések alapján feltételezhetjük tehát, hogy a szaglászavar, az alvászavar és a kockázatkerülő életvitel mellett a depresszió a Parkinson-kór egy korai megjelenési formája lehet, azaz szoros kapcsolatot mutatnak egymással.

Más jellegű probléma, hogy a depresszió felismerése a Parkinson-kórban gyakran nehéz feladat lehet, mert számos depressziós tünet átfedést mutat a Parkinson-kór tüneteivel. Az alvászavar, a koncentráló képesség csökkenése, a fáradékonyság, a meglassult mozgáskézség, a mimika csökkenése a depresszióra és a Parkinson-kórra egyaránt jellegzetes tünetek lehetnek. Éppen ezért a hozzátartozók elmondása és a beteg szubjektív érzései alapján lehet csak ilyen esetekben a depresszió diagnózisát felállítani:

• Reménytelenség és üresség érzése
• Az érzelmi élet ellaposodása
• Az öröm megélésének képességének csökkenése (anhedónia)
• A környezettel való kapcsolat megváltozása
• A korábbi hobbi tevékenységek felhagyása a kedvtelenség (nem pedig a mozgásteljesítmény) miatt
További érdekes megfigyelés, hogy Parkinson-kórban a depresszió más jelleggel bír, mint a „normális" depresszió. Gyakrabban fordul elő agresszív reakciók, ingerlékenység, szomorúság, pesszimista hozzáállás és öngyilkossági képzelgések; azonban ritkábban jelentkezik az önvádaskodás, önhibáztatás, bűntudat érzése, érzékcsalódások és öngyilkossági kísérletek.

További specifikus jellegzetessége a Parkinson-kórban jelentkező depressziónak, hogy alapvetően két formában is megjelenhet: mozgásteljesítménytől-független és rossz mozgásteljesítményhez (az úgynevezett OFF állapothoz) köthető típusként.

A mozgásteljesítménytől-független depresszió jellemző a Parkinson betegek többségére, ami nem függ az aktuális mozgásteljesítménytől és a gyógyszerbevétel időpontjától, illetve nem mutat kapcsolatot a Parkinson-kór súlyosságával és stádiumával sem. Ez a típusú depresszió általában specifikus depresszió ellenes gyógyszeres kezelést igényel.

Ezzel szemben az OFF állapothoz kapcsolódó depresszióval sokkal ritkábban találkozunk. A meglassultság és az izommerevség mellett egyéb nem mozgással kapcsolatos parkinsonos tünetekkel is párosulhat, úgymint fájdalommal, idegességgel és fokozott verítékezéssel. Mivel jellegzetes összefüggést mutat a gyógyszerbevétellel és a mozgáskézséggel, ezért a legtöbb esetben a Parkinson-kór gyógyszerelésének optimalizációjával is kezelhető.
A jelentőségéből kifolyólag a Parkinson-kór mellett észlelhető depresszió kezelésével részletesen fogunk foglalkozni egy későbbi írásunkban.

Kérdését, hozzászólását írja meg a Parkinson fórumba!