DNS-vizsgálattal derült fény a sivatagi múmiák rejtélyére

Az Atacama-sivatagban, a San Pedro de Atacama város mellett feltárt ősi nekropoliszban a helyi földművelők és lámatenyésztők temetkeztek évszázadokon át. A közösség tagjai eltávozott szeretteik földi maradványait finom textíliákba csavarták, mielőtt a sírba helyezték volna őket - olvasható a Science Now tudományos hírportálon.

A feltárások során 255 elhunyt koponyáját találták meg, akiket 500-1000 évvel ezelőtt helyeztek végső nyugalomra. A száraz éghajlatnak köszönhetően mindegyik koponyán mumifikálódott izom- és bőrmaradványokat fedeztek fel. Négy női halott esetében az arcszövetek azonban csúnyán roncsolódtak.

A chilei kutatók eredeti feltételezése szerint lepra, rosszindulatú daganat vagy tuberkulózis okozhatta a kiterjedt roncsolást. Hogy megfejtsék a rejtélyt, szövetmintákat vettek, amelyeket a kanadai Thunder Bayben (Ontario szövetségi állam) lévő Lakehead Egyetem DNS-laboratóriumába küldtek el. A vizsgálatok során a leishmania egysejtű élősködő génjeit mutatták ki. E parazitának több mint 30 fajtáját ismerik, amelyek a belső szerveket, a nyálkahártyákat vagy a bőrt támadják meg. A tudósok szerint a négy asszony a Leishmaniasis mucocutanea elnevezésű kórban, vagyis a betegségnek a bőr és nyálkahártya kifekélyesedésével járó formájában szenvedett.

A kutatókat meglepte a diagnózis, mivel napjainkban San Pedro de Atacama környékén ez a kór nem fordul elő. "Az sem valószínű, hogy egy évezreddel ezelőtt más lett volna a helyzet ezen a száraz éghajlatú vidéken, ahol a sivatag miatt kedvezőtlenek a kórokozó létfeltételei" - hangsúlyozta Otto Appenzeller paleoneurobiológus.

Akkor miként betegedett meg a négy asszony?

Appenzeller szerint idegenek voltak, akik 400 kilométerről, az Andok keleti lejtője lábánál fekvő síkság trópusi erdeiből származtak, ahol a leishmaniasis endémiás megbetegedés volt. (Endémia: fertőző betegség tömeges és rendszeres előfordulása ugyanazon a területen). Nagy valószínűséggel a négy asszony ifjúkorában fertőződött meg, mielőtt férjhez mentek volna az Atacama-közösség valamely tagjához. A betegség tünetei sok évvel vagy akár egy-két évtizeddel később fejlődtek ki.

"Ha a száraz, sivatagi éghajlat nem állította volna meg a betegség terjedését, a ragály akár endémiássá is válhatott volna Atacama térségében, ahol az egyéb létfeltételek adottak a kórokozó számára" - magyarázta a biológus.

Mint kifejtette, napjainkban a klímaváltozás és az utazások miatt terjed a leishmaniasis. Rámutatott, hogy az Irakban szolgált amerikai katonák közül több mint hatszázan fertőződtek meg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a betegség évente 60 ezer életet követel, a leishmaniasis a malária utána második "leggyilkosabb" kór.

Raffaella Bianucci, a Torinói Egyetem antropológusa a kutatást méltatva aláhúzta, hogy több figyelmet kell fordítani a leishmania kórokozónak. "Az éghajlatváltozás vagy a migráció miatt, mindenesetre a betegség már megjelent Franciaország és Németország északi részén, olyan térségekben, ahol korábban fel sem tételeztük az előfordulását" - emelte ki.