Edződjünk könyvvel!

A zene kicsit elcsépelt, ráadásul nem feltétlenül alkalmas az a zene a „taposáshoz", amit hallgatni szeretek. Azt pedig szóba sem jöhet, hogy a tévét kapcsoljam be, eleve borsózik a hátam mindenféle háttértévézéstől. Hasonlóan „fitt" Párom találta meg a megoldást.

A minap bejelentette, hogy egy órányi írás után elmegy „taposni". A szokott időnél már jóval tovább volt távol, és nem tudtam, mi lehet vele. Átmentem a másik szobába és azt láttam, hogy miközben rótta a kilométereket, és égette a kalóriákat, a maga elé vett fotel támlájára tett egy könyvet és azt olvasta. Valószínűleg nagyon izgalmas olvasmány lehetett, mert egyszer csak észrevette, hogy szokott adagjának a háromszorosát taposta és még mindig bírta erővel!

Gondoltam, én is kipróbálom a módszert és nálam is bevált. Elővettem régi kedvencemet, A három testőrt - mostanában újra megnéztük a számomra legjobb, angol filmváltozatot - és olvasni kezdtem taposás közben Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan kalandjait. Mondanom sem kell, hogy letehetetlen a könyv, és nálam is rövid idő alatt szépen emelkedni kezdtek a mutatók.

Már kitaláltam, hogy a következő könyv a Nemo kapitány lesz, amit gyerekkorom óta legalább 20-szor olvastam, csaknem kívülről tudom, de 400 oldal, és egy-egy fejezet akár 1000 taposást is kihozhat belőlem!