Égi vagy földi átok?

Nagyon jól hangzik és pláne témát ad a bulvárlapoknak, hogy egy mágus átkot bocsátott a portugál labdaművészre, egy nőügy miatt, és megfogadta: tönkreteszi karrierjét.

És láttuk is azóta, hogy súlyos sérülést szenvedett, és bár megpróbált játszani ellenünk, 25 perc után lesántikált. A fáma szerint a Gonosz ott volt a lisszaboni stadionban is. Aki azonban már valaha is futballozott, akár kispályás szinten, tudja jól, hogy egy „jól irányzott" belépő a bokára mennyire tud fájni, és nem biztos, hogy ripsz-ropsz meggyógyul.

Hát éppen itt van az én aggályom. A ripsz-ropsz gyógyulásokkal.

A régi idők focijából is emlékezhetünk számos olyan esetre, amikor egy-egy brutális védő hosszú időre harcképtelenné tett egy nagy játékost, vagy pedig pályafutását is kettétörte.

Elég csak magyar példákat, Orth Györgyöt, Puskás Ferencet vagy Albert Flóriánt említeni, de mondhatnánk a háromszoros Aranylabdás holland Marco Van Bastent is, akinek első bokasérülése után számos védő direkt a bokájára ment és hiába műtötték meg féltucatszor, alig 30 évesen végleg abba kellett hagynia. Az utóbbi időben pedig megfigyelhető, hogy egyre több nagy ász esik ki hosszabb-rövidebb időre a játékból, vagy rövid időre visszatérnek, aztán jön az újabb, még hosszabb kényszerpihenő. Del Piero, Totti, Trézeguet, Robben, Rooney, Ballack, hogy csak néhány nevet említsek.

Most pedig itt a legújabb példa: Gigi Buffon, az olaszok világbajnok kapusa, a világ jelenlegi első számú hálóőre. Az írek elleni vb-selejtező után bejelentette, hogy térdműtétet kell rajta végrehajtani, de húzza, ameddig csak lehet, és a december 5-i Inter-Juventus szuperrangadón még védeni akar.

Itt van a kutya elásva.

Az a terhelés, amelynek a futball legjobbjait kiteszik, már jó ideje embertelen. A legerősebb bajnokságok (angol, olasz, spanyol, német, francia) élcsapatainak sztárjai minimum három fronton állnak helyt folyamatosan: bajnokság, válogatott, Bajnokok Ligája vagy Európa Liga. És még nyáron sincsen pihenés, különböző tornák és promóciós túrák követik egymást.

Elszörnyedünk, hogy mennyit fizetnek egy-egy játékosért, és hogy maga a játékos mennyit keres egy év alatt (némelyik heti keresetének adója elég lenne az emberiség nagy részének évekre), de milyen árat fizetnek érte maguk a játékosok? Lehet, hogy ha nem szórják el a vagyonukat - mert erre is volt már példa nagy sztároknál - még gyermekeiknek sem lesz soha anyagi gondjuk, de vajon megéri-e, hogy 40 éves korukra fizikai (esetleg lelki) roncsokká váljanak?

Mert nekik mindig teljesíteniük kell, velük adják el a bérleteket, a jegyeket, a tv-közvetítéseket, ők „nem eshetnek ki", mert rajtuk áll vagy bukik az egyesület hírneve, ezért inkább összedrótozzák, agyoninjekciózzák őket, hogy mégis valahogy bevethetők legyenek. Aztán a végén mégis egyre többet hiányoznak, egyre kevesebbet bírnak.

C.Ronaldót csapatvezetői, menedzserei hajtják, hogy megszolgálja a pénzét. A köztudottan megszállott Buffonnak - és főnökeinek - talán eszükbe se jut, hogy mi lesz, ha túl késő a műtét, és az azzurrik éppen a világbajnokságra vesztik el egyik legbiztosabb emberüket? Senki sem tartalékol, csak a ma sikere a fontos.

Summa summárum, attól tartok, hogy nem kell itt semmilyen vudu-varázslat. Az átok a Földről jön...