Egy valódi DNS-laboratórium műhelytitkai

A Molekuláris Taxonómiai Laboratórium, amelyet 3 évvel ezelőtt hoztak létre, s az egyik legkorszerűbb az országban, a múzeum egyik legtitkosabb egysége, ahová a DNS-labor munkatársain kívül a múzeum dolgozóinak is csak különleges esetekben és védőruházatban szabad belépni.

"Az élővilág fejlődését követjük nyomon molekuláris szinten" - fogalmazta meg a növény- és állatvilággal foglalkozó laboratórium működésének célját Major Ágnes. Mint a DNS-laboratórium vezetője kifejtette, a genetikai változatosság időbeli alakulásából igyekeznek például következtetéseket levonni arra nézve, hogy hogyan hat a klímaváltozás a növény- és állatvilágban a fajok sokféleségére.

A látogatás során bemutatták, miként készülnek állati és növényi szövetekből különböző kivonatok, amelyeket molekuláris biológiai módszerekkel vizsgálnak tovább, hogyan történik speciális génszakaszok felszaporítása, majd meghatározása és azonosítása.

A múzeum Molekuláris Antropológiai Laboratóriumába viszont a munkatársakon kívül senki nem léphet be, hiszen egy esetleges látogató DNS-e tönkretenné a bent folyó kutatásokat, és megváltoztatná az eredményeket.

Mint Guba Zsuzsanna, a laboratórium munkatársa elmondta, két projekten dolgoznak jelenleg. Az egyik az újkőkori csontanyag és fogmaradványok genetikai vizsgálata, a másik a váci múmiáké.

Az archaikus humán DNS-vizsgálatok során arra keresik a választ, hogyan álltak össze a szétszórt európai populációk fejlett kultúrájú társadalmakká. Az egyik kulcsot az újkőkor vizsgálata adja.

"A 7000 éves csontokban az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgáljuk a Mainzi Johannes Gutenberg Egyetem kutatóival, valamint azt, hogy a Körös-Starcevo és az Alföldi vonaldíszes kultúra egykori népessége képes volt-e a tejet megemészteni. Előbbi népesség az újkőkor első fázisához tartozik, a Balkán felől érkezett, s magával hozta az élelemtermelő technikát. A későbbi, az Alföldi vonaldíszes kultúrának a jelentősége, hogy Magyarországon alakult ki, innen terjedt tovább, Észak-Európába" - magyarázta Guba Zsuzsanna.

Hozzátette: a földművelőknél ez egy érdekes kérdésfelvetés, hogy képesek-e a tejet emészteni. A vadászó-gyűjtögető népességnél ez ugyanis még nem volt evolúciós előny.

Szikossy Ildikó muzeológus-antropológus a váci múmiákkal kapcsolatos kutatásokról beszélt. Ismertetése szerint a váci Fehérek Templomának kriptájában az 1730-as évektől az 1800-as évek elejéig temetkeztek, összesen 265 természetesen mumifikálódott holttest került elő, ezeket 3 kivételével a Magyar Természettudományi Múzeumban őriznek.

"A váci múmiák azért fantasztikusak, mert egy populáció genetikai vizsgálatát teszik lehetővé. Ez olyan nagy számú minta, ami nemzetközi viszonylatban is egyedülálló, vizsgálatuk statisztikailag értékelhető az eredményeket ad. Korban is nagyon különböznek az elhunytak - van néhányórás újszülött, ezt az anyakönyvi bejegyzésekből is tudjuk, s van 94 éves idős hölgy. Egyaránt vannak férfiak, nők, tehát minden szempontból egy reprezentatív minta" - mondta.

Mivel természetes úton mumifikálódtak, megmaradtak belső szerveik, amelyek komputeres tomográfiával vizsgálhatók. "Így nagyon sok mindent megtudunk - köveket találunk, s a belső szervek egyéb betegségeiről is információt szerzünk" - magyarázta.

Találtak olyan múmiát, amelyen császármetszés nyomait fedezték fel: a halott anyából eltávolították az újszülöttet, hogy megkeresztelhessék. Az erről szóló anyakönyvi bejegyzést is megtalálták a kutatók.

Az intézet szakembereit megkereste öt olyan család, akik a Magyar Természettudományi Múzeumban a váci múmiakiállítás alkalmával találkozhattak 200 évvel korábban élt rokonaikkal. Tőlük genetikai mintát vettek, ez a családban előforduló esetleges genetikai betegségekről, akár a múmiákkal végzendő későbbi vizsgálatok szempontjából fontos.

Mint a vizsgálatból kiderült, a váci lakosság körében igen magas volt a tébécések aránya, így a kórokozó fejlődését is nyomon lehet követni.