Élet az élsport után - 1. rész

- Miután befejezted az élsportot, milyen új élethelyzetben találtad magad?

- Szembesülnöm kellett azzal, hogy 20-25 év alatt az élet elszaladt mellettem, s mivel a kézilabdának éltem, nincsen szakmám, a társadalom nehezen fogad be. Csak a sportágban tudnék elhelyezkedni, de ott meg más problémák miatt nehéz.

- Mégis, akkor mivel telnek „sportnyugdíjas" hétköznapjaid?

- Családi vállalkozásba kezdtünk a párommal, hobbi szinten pedig fából készült dolgokat készítek.

- Kézművességed le sem tagadhatnád, hisz bekötött ujjal vártál...

- Igen, minap a szalagcsiszolóval könnyebb balesetet szenvedtem, de túlélem.

- Nem tűnsz félős típusnak, a meccseken sem ijedtél meg a helyzetekben.

- Aki eljut a válogatott szintig, annak olyan fizikai felkészültsége van, hogy a helyzetekben már nem mérlegel, hogy vajon bele merjen e menni egy-egy ütközésbe vagy sem. Ebből kifolyólag aztán sok mikro sérülést is összegyűjtünk, de annyi baj legyen, ha az eredmény ezen múlik.

Vajon Ági mit érez, mikor a lelátóról nézi a meccseket? Hallgassa meg!

- Sok baleseted volt?

- Inkább több apró, de volt egy súlyosabb is. Épp Dániában játszottunk, amikor teljes bokaszalag szakadásom miatt megtapasztalhattam a dán egészségügyi rendszert.

- Hogy láttad, a skandinávoknál működik az egészségügy?

- Hajjaj. Itthon mit tapasztal a beteg? Egyik intézményből a másikba küldik, s jobb esetben menet közben még túléli a túrázást. Ezzel szemben Dániában az elsősegély után rögtön arra az osztályra vittek, ahova kellett. Meglepett, hogy ott minden egy helyen van, s nem kell kórházak között ingázni ahhoz, hogy ellássanak. Használatra ingyen kaptam a járóbotokat, az más kérdés, ha nem vittem volna vissza, akkor kiküldtek volna egy csekket.

- Később aztán a dánokhoz szerződtél két évre. Sportosabbak, mint a magyarok?

- Teljesen más a sporthoz való hozzáállásuk. Mivel az egészséges életmód és a családcentrikusság hívei, ezért rendszeresen felkerekedik hétvégén a család, és együtt mozognak. A gyerekekbe iskolai szinten is belenevelik, hogy a létezés fontos alkotóeleme a mozgás. Minden kisvárosban van egy sportcsarnok, ahol sportolni, lehet. Idősek, fiatalok együtt teszik mindezt, hiszen életük része a mozgás. A sport és egészség tekintetében mindig a skandináv példát igyekszem mintaértékűnek beállítani.

- Sikerült megfejtened, hogy a dán kézilabda mitől más, mitől jobb?

- Attól, hogy nyugodtak, nem kapkodnak. Ez szerintem oda vezethető vissza, hogy az állam segíti a sportolók iskoláztatását, és több lehetőséget kapnak arra, hogy a sport mellett megvalósíthassák önmagukat. Ez rányomja pozitív bélyegét a teljesítményükre is; azáltal, hogy nincsenek arra kényszerítve, hogy csak ebből éljenek, csak ezt csinálják, így sokkal lazábbak, a szituációkat könnyebben el tudják dönteni. A magyarok ugyanazért az eredményért kétszer annyit dolgoznak, egyénileg is edzettebbek vagyunk, mégis a döntő szituációkban ők jönnek ki eredményesebben.

- Te hogyan tudtál beilleszkedni közéjük?

- Ha egy magyar kimegy, az individuális világban hirtelen nem is tudja, mit kezdjen magával, hiszen nem tudja képességei határait. Itthon az önmegvalósítást, a kibontakozást nem engedik, kettétörik. Én elszánt voltam, elkezdtem megtanulni a nyelvüket, és jól érezni magam közöttük.

- Aztán hazajöttél, és nem tudtál elhelyezkedni.

- Próbáltam tudásomat átadni, de nem volt rá szükség. De nem távolodtam el teljesen a kézilabdától, mert a Szent István Gimnáziumban működő kézilabda szakosztály felkészülését segítem jelenleg a világbajnokságra.

- Mi volna az, amivel a legszívesebben foglalnád el magad?

- Ha volna rá lehetőségem, szívesen kialakítanám az iskolai szinten való versenyeztetést Magyarországon is. Az egyesületek tönkre mentek, nincs rá anyagi fedezet, épp ezért volna jó, ha az iskolák átvennék ezek feladatait. Ezt Amerikában középiskolai, egyetemi bajnokságnak hívják. A gyerekek ifjúsági, junior és serdőlő szinten tudnának fejlődni. A sportnak merítőhálója lehetne ez így, és egészségesebbek lehetnének az emberek is.

Kíváncsi rá, milyen sportot űz manapság Farkas Ági? Térjen vissza jövő héten is hozzánk!