Életviteli tanácsok és kúrák májbetegeknek - 3.rész

Érzelmi-energetikai szinten, a HKO/TCM (Hagyományos Kínai Orvoslás/Traditional Chinese Medicine) szerint a májhoz a harag, a düh érzelmek tartoznak. Gondoljuk végig, hogy ezek az érzések mennyire játszanak szerepet az életünkben, hogy a külső negatív hatások, a környezetünkben élő emberek, egyes élethelyzetek milyen mértékben töltenek el bennünket keserűséggel, haraggal vagy dühvel. Néha már az is elég lehet, ha szembenézünk vele: megfogalmazzuk, nevet adunk neki. Majd próbáljuk meg kiküszöbölni őket, hasonló helyzetben törekedjünk rá, hogy ne ragadjon magával a megszokott érzelemnyilvánítás. Próbáljuk meg úgy értékelni, hogy a megoldás lebegjen a szemünk előtt, például azzal, hogy végiggondoljuk, miért kerültünk abba a bizonyos élethelyzetbe, és az miért éppen haraggal vagy dühvel tölt el minket.

Próbáljunk megbocsátani, elengedni a sérelmeket! Ugyanis - gondoljanak csak bele - ha a harag, keserűség, düh érzelmeket dédelgetjük, azzal önmagunkon kívül senkinek nem ártunk, ám a történésen, helyzeten sem változtathatunk. Helyette minden „olyan" esetben, amikor ezek az érzelmek megszületni készülnek bennünk, próbáljunk meg rámosolyogni a májunkra, és gondoljuk azt, hogy mostantól „a szemem JÓL lát, a májam JÓL működik, mert én egy SZERETETREMÉLTÓ, megbocsátó, jó ember vagyok!"

Szintén a HKO szerint minden érzékszervünk összeköttetésben van egy-egy létfontos szervünkkel. Így a máj a „szemre nyílik". Érdemes megvizsgálni, hogy a szemünk környékére lokalizálhatóak-e fejfájások, hogy romlott-e a látásunk.
Átvitt értelemben:
• Előfordul-e, hogy szeretnénk a hozzánk közel állók „titkaiba" is belelátni,
• Vagy éppen ellenkezőleg a pillanatnyi béke érdekében nem hunyunk-e szemet később meghatározóvá váló történések felett, és
• Meglátom-e a gerendát a saját szememben, vagy csak a szálkát másokéban?
• Mi az, amit nem látok meg (pedig majdnem kiveri a szememet, pedig már számos „betegség" jelet kaptam), mi az, amit nem engedek meglátni magamnak...
• Komoly figyelmeztetés a változtatásra, ha átvitt értelemben „rosszmájúan" közelíti meg valaki embertársait rendszeresen.

Ne tároljuk, ne cipeljük tovább régi sérelmeinket (ahogy a lomjainktól is rendszeresen megszabadulunk), ezeket is engedjük el (például meditáció, vagy ima keretében, ha nem sikerül keressünk fel természetgyógyászokat, akik segítenek ebben)!

Csukd be a szemedet, próbálj mély - mint az elalvás előtti - állapotba kerülni, képzeld el, hogy összeszeded ezeket a lelki hulladékokat, sárga zsákba gyűjtöd, majd jön a kukásautó, és lásd, amint a sárga szemeteszsákokba pakolt sérelmeidet, haragodat, dühödet, mérgedet, keserűségedet... felrakják és elviszik, hogy megsemmisítsék.
Aztán figyeld a májadat, és lásd, hogy ragyogó arany fénnyel, fényes-feszes felülettel, vidáman, megkönnyebbülve és tökéletesen végzi a dolgát.