Emberek között lenni

Maga a sztori a mindennaposnál is mindennaposabb, és mégsem az. Egy középiskolai tanár nyugdíjba vonul, de nem akar otthon ülni, elszakadni az emberektől. Mindenképpen dolgozni szeretne: először biciklis futárként próbálja ki magát, de egy baleset után „biztonságosabb" munka után néz: egy nagy élelmiszer-áruházban az üvegvisszaváltóban kap állást. Felesége, maga is nyugdíjas pedagógus, nem érti férje „elvágyódását" otthonról, személyes támadásnak érzi, azt hiszi, unja, utálja őt, esetleg „vén szamár" létére még flörtölget is. Holott a tanár úr üvegvisszaváltás ürügyén leginkább emberi kapcsolatokat egyenget, mindenkihez van egy jó szava, kizökkenti az apátiából váltótársát, egy börtönviselt egykori katonatisztet, sőt még volt kollégáját is összehozza a lányával, akit éppen otthagyott egy másik nőért a veje. Egy kicsit ő is megszerelmesedik álmai nyomán, de inkább csak játékról van szó. Valójában hűséges a feleségéhez, aki 40 éve a társa, és végül a szerencsétlenül kezdődő házassági évfordulós meglepetés, a léghajózás is jó véget ér, az asszony is megbékél férje nyughatatlanságával. Majd, amikor a nagyáruházban géppel oldják meg az üvegvisszaváltást, a tanár úr „profilt vált": vonatkalauz lesz.

Gondoljunk bele, hány ember tervezi előre nyugdíjas életét, aztán rájön, hogy nem tud mit kezdeni a rászakadt rengeteg szabadidővel. Még azok sem mindig, akiknek magasabb szellemi igényeik vannak. Hiányoznak az emberek, az arcok, hiányzik az a tudat, hogy benne van az élet természetes forgatagában. Nem is feltétlenül az a fontos, hogy ugyanazt folytassa, amit aktív életében csinált (a filmbeli tanár a környezete szerint „megalázó" munkát végez, ő nem érzi annak), hanem az, hogy tudja,, másoknak is szükségük van rá. A legjobb családi élet, a legjobb házasság is tönkremehet, ha folyamatosan össze vagyunk zárva, nincs igény, vagy nincs mód arra, hogy szélesítsük látókörünket, és új élményeket hozzunk magunkkal. Ezért is ajánlom ezt a filmet minden mai és leendő nyugdíjasnak. Sosem késő új utakra lépni...