Felfokozott libidó

„40 éves vagyok, a férjem 43. Idén leszünk 2 éves házasok. Másfél éves ismeretség után házasodtunk össze. Nekem előtte hosszabb ideig nem volt kapcsolatom. Nagyon vágytam egy kiegyensúlyozott társkapcsolatra. Úgy éreztem végre megtaláltam az a férfit, aki a párom lehet életem végéig. Eleinte jól ment minden a szex eltartott alkalmanként 40-60 percig is, és hetente kb. 3-4 alkalommal találkoztunk. Akkor az egyetlen probléma az volt, hogy a férjem (mivel testépítő) versenyre készült és bizonyos fehérje, és ki tudja milyen teljesítménynövelő szereket szedett, amitől vagy csak késleltetve vagy egyáltalán nem volt magömlése. Amikor vége volt a verseny időszaknak megbeszéltük, hogy nem megy többé megmérettetésre, és innentől ez a probléma is elhárult. A kapcsolatunk szépen mélyült leszámítva néhány veszekedést, amit a túlzott féltékeny természete okozott. (Ez azóta is probléma, de kisebb-nagyobb sikerrel tudom kezelni.) Szép lassan azonban arra lettem figyelmes, hogy nagyon szexuális beállítottságú lett - valószínű az is volt csak nem figyeltem eléggé. Mindent a szexszel hozott összefüggésbe. Nem vehettem neki semmit ajándékba, mert nem örült neki, azt mondta feküdjek le vele, az elég. Az sms-ek, amiket naponta küldözget mind szexuális tartalmúak. Nem beszélgethetünk napi dolgokról, mert azt is alig várja, hogy lezárjuk és irány az ágy. Meg van róla győződve, hogy én szerencsés vagyok, amiért engem ennyi idő után is szeret a férjem és kíván. Persze ezzel egyet értek, csak volna még sok egyéb, amire igényem volna és az nem szexuális dolog. Napi 3-szor minimum szeretne szerelmeskedni, és az én habitusom nagyon eltér az övétől. Sajnos a hangulatomat nagyon befolyásolja a mindennapi élet: gyereknevelés - 18 éves nagylány, a munka, a válság okozta gondok, a fizikai fáradtság (fodrász vagyok). De szerinte csak a pletykálásba fáradok el, nem a munkába. Én nem tudok állandóan, önfeledten szexszelni. Nekem elegendő volna hetente 3-4szer egy alkalom. Sajnos ez mindig vitához vezet. Ha nem "hagyom magam", és szólok, hogy most nincs kedvem, de szeretnék vele összebújni, tévét nézni, akkor káromkodik, ellök magától és nagyon mérges lesz. Ha elalszom, rendszeresen felébredek arra, hogy pornót néz. Saját elmondása szerint naponta minimum 1-2 szer végez a munkahelyén önkielégítést. Ezt természetesnek tartja és biztos benne, hogy mindenki csinálja, csak nem vallja be. Minden nap telefonon megkérdezi, hogy kap-e este "valamit". Ha nem válaszolok, erőszakosan követeli az igent, mert ha azt mondom, hogy majd meglátom este, akkor addig nem hagy békén. Este pedig számon kéri, hogy megígértem és nem akar állandóan rimánkodni.
Nagyon igyekszem megfelelni az elvárásainak, de egyre inkább úgy érzem, nem megy. Próbálom a lehető legrövidebb idő alatt kielégíteni, hogy aztán tudjak pihenni, kikapcsolódni, de így sem jó neki, nosztalgiázik a régi maratoni szexek után. Nekem valóban jobb a rövidebb együttlét, mivel igen sűrűn kell teljesítenem. Ő elnyújtaná, ameddig csak lehet. Az is zavar, hogy a gyerek jön-megy az ajtónk előtt, és ez kellemetlen nekem, mivel korábban még nem voltam ilyen helyzetben. A férjem szerint 18 évesen ő is szexszel, és ez nem okoz gondot neki, ezt csak én találom ki. Beszéltem a lányommal, hát bizony zavarja nagyon... Szerinte, ha valakinek problémája van, az csak azért van, mert kielégítetlen.
Kérem, adjon választ, menjek terápiára és szedjek gyógyszert, ami növeli a kedvemet vagy ez normális, ahogy gondolkodom?


Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!