Fellini álmai

A pályáját karikaturistaként kezdő legendás rendező harminc éven át vetette papírra azoknak a szellemeknek az üzeneteit, amelyek hatalmukba kerítették éjszakánként. Az eredmény az Álmok könyve lett, egy önirikus, szuggesztív, titokzatos katalógus, a tudatalatti Pandora szelencéje.
Fellini hosszú ideig volt páciense egy Jung tanításait követő pszichológusnak, most pedig két, szintén jungista lélekbúvár, Christian Gaillard és Leila Ravasi Bellocchio kutató jelentette meg Az alkotó tudatalatti címmel a maga Fellini-értelmezését, amelyben a rendező pszichológusa megerősítve látná saját következtetéseit.

A kutatók a színes rajzokból, a hozzájuk fűzött megjegyzésekből egy olyan ember belső világára következtetnek, akit egész életében ugyanazok a témák foglalkoztattak: Érosz, a szex, a betegség, a halál. Ugyanakkor az álmok alkotómunkájának segítői is voltak, ezekből merített különleges anyagot a filmjeihez.

Álmaiból építette fel például a 8 és felet - mondják a kutatók, akik nagyítóval vizsgálták konfliktusainak legnagyobbját, a nőkhöz való viszonyt. A nők, fantáziái, hallucinációi, rémálmai főszereplőként jelennek meg. Ott van Giulietta Masina, a felesége, akit mindig úgy ábrázolt, mint Pinocchio jó tündérét. (Mellesleg a filozófusi diplomával rendelkező Masina éveken át vezetett az olasz közrádióban egy műsort, amelyben lelki segélyt nyújtott a hozzá levélben fordulóknak). Pinocchio pedig, a bűnbánatot nem ismerő, a hazudós, a felnőni képtelen gyerek ő maga.

És ott vannak a többiek is, az eltúlzott mellű és fenekű, groteszk, ijesztő teremtmények, akik kelepcébe csalják, felfalják. Mint ahogyan megtörténik Marcello Mastroiannival A nők városában, amelyet egy időben macsó filmnek tekintettek, holott a mai elemzők szerint a valóságban a nőktől való félelem volt, amely egy másikat, a haláltól való félelmet rejtette.

A Hold hangjaiból, utolsó filmjéből a pszichológusok számára kiderül, hogy a szellemekkel való kacérkodási kísérletek ellenére Fellini előtt a túlvilág „nullaként" jelenik meg. Egy nagy fekete foltként, amely üldöz, el-eltűnik, de a végén kérlelhetetlenül elnyel. Persze a nullát is értelmezhetjük női nemi szimbólumként...