Freud és Hitler

A kép története arra indította a pszichiátria szakértőit és érdeklődőket, hogy találgassák volt-e és ha igen, milyen kapcsolat lehetett a leendő diktátor és a nagy tudós között.

Lehetséges-e, hogy a 20. század elején Bécs utcáin összetalálkozott a történelem egyik legnagyobb politikai bűnözője és a pszichoanalízis atyja? A lehetőség, hogy Freud a várótermében felakasztotta Hitler festményét, nagyon bizarr, de sokféle értelmezés és fantáziadús spekuláció született e téma körül.

"Dr. Freud will see you now Mr. Hitler" címmel Mark Laurence Marks és Maurice Gran fekete komédiáját 2007-ben játszották egy londoni színházban, a BBC is sugározta és a történet abból indult ki, hogy miként alakult volna a történelem, ha Hitler lefeküdt volna Freud díványára. Az mindenesetre biztos, hogy kettőjük sorsa többször közel került egymáshoz. Gyerekkorában Hitlernek gyakran voltak rémálmai. A család zsidó orvosa javasolta a szülőknek, hogy forduljanak Freudhoz, aki akkoriban nyitott Bécsben egy gyerekklinikát. De a család nem fogadta meg a doktor tanácsát. Amikor később Hitler Bécsben élt, egy zenész barátja bevezette a zsidó polgárok köreibe. És egy másik érdekes egybeesés: Freudnak háza volt Berchtesgadenben, ahol Hitler kiépítette a Sasfészket és Freud akkor hagyta el végleg a császárvárost, amikor Hitler megszállta Ausztriát.

Ezzel együtt nincs bizonyíték arra, hogy találkoztak volna. Azt sem tudni, hogy Freud elemezte volna a képet, bár nem valószínű, hogy közömbösen tartózkodott a szobában, ahol nap mint nap láthatta.

Fabrizio Starace, a nápolyi Cotugno kórház pszichiátriai osztályának igazgatója úgy véli, a kép nem véletlenül volt Freud rendelőjében. Ő valószínűnek tartja, hogy tanulmányozta rajta keresztül azt az elmét, amelyet deviánsnak tartott. 1933-ban Freud a Népszövetség kérésére "Miért a háború" címmel írt egy tanulmányt, amelyben elméletileg lehetetlennek tartotta a békét, éppen Hitler agresszivitása miatt.

Az igazgató szerint Hitler hatalomra jutása miatti aggodalma arra ösztönözhette a tudóst, hogy közelebbről tanulmányozza személyiségét, múltján, művészetén keresztül is. Ez a módszer nem volt tőle idegen, hisz 1910-ben már készített egy tanulmányt Leonardóról és abban is a nagy festőnek egy gyerekkori álmából (egy varjú szállt az ágyára és farkával szájon ütötte) kiindulva jutott el oda, hogy ez a festő esendőségének jele volt, ami viszont magyarázta műveinek befejezetlenségét és látens homoszexualitásra utalt.

Starace szerint ugyanígy tanulmányozhatta Hitler festményét is, hogy feltárja egyéniségét. A pszichiáter emlékeztetett arra is, hogy 1943-ban Henry Murray, a Harvard professzora az amerikai kormány megbízásából elkészítette Hitler személyiségének elemezését és ő is az írásaiból, az életrajzából és képeiből indult ki.