Gondolatok a Szeretet ünnepéről

Egyesek szerint ebben az időben született a Megváltó. A karácsony biznisz is. A nyugati világ annyi pénzt költ ilyenkor ajándékokra, amennyiből a Szaharát virágzó paradicsommá lehetne tenni. Bűnös tékozlás volna tehát karácsonykor ajándékot venni?! Nem! Ez a sorsunk. Ebben a civilizációban élünk, itt születtünk, nem mi tehetünk róla, hogy vannak ördögi lelkek, akik a pénzért mindenkin áttaposnak.

Jó hír, hogy az emberek a világ minden pontján, túlnyomóan szeretetre és békére vágynak. A mi karácsonyunk egy olyan férfi születését ünnepli, aki azt mondta: szeresd a másik embert úgy, mint magadat. De vajon hogy szerethetnék valakit úgy, mint magamat? És főleg mindenkit? Ez nem egy misztikus paradoxon? Nem. Lehetséges. Ha adok neki. Nem a feleslegemből! Hanem abból, ami alig jut nekem is. Idő, pénz, hatalom: korunkban mi, kisemberek ezekben szűkölködünk. Ebből adjunk! Ha kérnek tőled, adj.

Elfordulsz a hajléktalantól? Azt mondod neki. „Nem adok, nincs nekem se?" „Volna rám pár forintod?" - kérdi egy szakállas éhenkórász. „Egy ezres elég?" - kérdezel vissza, és a kezébe nyomod. Ő könnyes szemmel csak annyit mond, „köszönöm." Ennyi elég mindenkinek.

Mert arra vágyunk, hogy könnyes szemmel azt mondja nekünk valaki, hogy köszönöm. A gyerekem, az anyám, a beosztottam. Ezek a könnyes köszönetek tükrözik vissza, hogy szeretsz. A karácsony azt jelenti, jobb adni, mint kapni. Mit adjak? Plazmatévét vagy egy vízfestékkel rajzolt kis házikót? Minél értékesebb valami, annál jobban örülnek neki? Valaki így hiszi. Valakik tudják, hogy ez nem igaz.

A karácsony nem szentimentális. Nagyon is ésszerű. Mindannyiunk eszébe juttatja, hogy a fájdalom, amit egymásnak okoztunk, megbocsátható. Aki nem bocsát meg, az szenved. Aki megbocsát, nevet. Mid van, amit nem kaptál? Mit teremtettél? Mit hoztál ebbe a világba? Semmit! Mindent kaptál. Tehetséget, pénzt, hatalmat, gyereket, házat, szeretetet. Megdolgoztál érte? Igen. De ki adta neked, hogy dolgozhass? Ki adott életet neked? Levegőt a tüdődbe? A talentumokat ki osztotta neked? A karácsony az a pillanat, amikor büszke lehetsz rá, hogy adsz. Minden más napon kötelességed, hogy adj. Ez az egyetlen nap, amikor nincs semmi más, mint te, és a tudat, hogy még tudsz adni. Hogy tudsz szeretni. Hogy megértetted, hogy mindabból, amit kaptál, egy csekélységet visszaadhatsz másoknak.