Gondolatok a csendről és annak hiányáról 8.

Egyszer pedig, sok-sok évvel ezelőtt, már újságíró voltam, amikor egy művésznő interjúalanyom nagyon kimerült volt, és megkérdezte tőlem, hogy értek-e a talpmasszázshoz, nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy igent mondtam rá, és amolyan "hályogkovács" módon meg is masszíroztam, amitől sokkal jobban lett. Manapság azért "házon kívül" nem megyek, pedig már felismerem az egyes zónákat, ellenben Párommal meghitt kapcsolatunk egyik fontos eleme, hogy rendszeresen kölcsönös talpmasszázsban részesítjük egymást. Néha egészen spontánul, ha látjuk, hogy a másik fáradt, jól esne neki egy kis finom érintés-sorozat, máskor viszont hozzákészülünk, többnyire hét végén, a délutáni órákban.

Akár éppen a masszázs alanya vagyok, akár gyakorlója, számomra olyankor megszűnik a külvilág, legyen odakint bármilyen zaj. Ha Párom engem masszíroz, totálisan le tudok menni alfa állapotba, előfordul, hogy el is alszom, de sikerül teljesen kikapcsolnom, még a tudatos meditáció is elmarad. Régebben előfordult, hogy feltettünk valamilyen spirituális zenét, de ma már ez is szükségtelen. Ha viszont én masszírozom őt, csakis rá koncentrálok, lehunyom a szememet, hiszen, mint saját tenyeremet, ismerem az ő lábát, már tudom, hogy mely mozdulatokat szereti a legjobban, és csak az ő ereje teljében lévő, szép, energikus, harmonikus képe lebeg előttem.

Ezt a fajta "együttlétet" minden pár megtanulhatja és része lehet intim közelségüknek, közös békéjüknek.