Ha a Zene jól érzi magát

A világosságot és a tágas teret szolgálják az élénksárga falak és a fehér mennyezet, amelyekhez kiválóan passzolnak a világosbarna egymáshoz közelálló árnyalatai a padló, a könyv- és zenepolc, valamint a munkasarok révén. Egy mustársárga kanapé is derűt sugároz, rajta olajzöld párnákkal. Minden egy helyben van, ami az alkotáshoz szükséges, de az elrendezésnél nagyon vigyáztunk arra, hogy a zsúfoltságnak, a hajszoltságnak még az árnyéka se vetüljön a szobára. Még arra is ügyeltünk a munkaasztalnál, hogy mivel Kedvesem jobbkezes, én pedig balkezes vagyok, mindegyikünknek a saját eszközei, szakkönyvei „álljanak kézre".

A harmónia természetesen vonatkozik a dekorációra. Párom spirituális ihletésű festményei meditációs célokat is szolgálnak. Nagyon szeretjük a különböző köveket, ásványokat, amelyek még a kikerülhetetlen elektroszmogot is ellensúlyozzák, de azért nem csinálunk a szobából lapidáriumot. Egy időben hatalmas bagolygyűjteményre tettem szert, és szinte valamennyi kint díszelgett
a könyvespolcon. Most csak a legérdekesebbek őrzik könyveinket. Az egyik például a hi-fi torony hangszórói között kapott helyet. Korábban ott két hófehérre sikált lábszárcsontot őriztem - tisztelgésül egyik kedvenc filmem, a 2001: ?rodüsszeia előtt - amelyek egy velencei fehér Kővendég-maszkot fogtak közre. A csontok és a kísértetek ideje azonban lejárt.

Mivel számomra a Zene szent és sérthetetlen, úgy gondoltam, hogy meg kell kérdeznem néhány kedvenc lemezemet, hogy jól érzik-e magukat az új környezetben. Olyanokhoz fordultam, amelyek végigélték utolsó csaknem 40 évemet és - bár az idő vasfoga némi sercegést hagyott barázdáikon - igennel válaszoltak. Különösen örültem a Jethro Tull: Thick As A Brick-je feleletének. Ez a zene annyira sokrétű, hogy teljes szépségében csak akkor szólal meg, ha megfelelő a közeg. És van még egy tulajdonsága: több százszori meghallgatása után is képes elárulni újabb finomságokat. Az új szobában ugyancsak elemében volt, mert először egy finom fúvós tercet fedett fel, aztán meg azt mutatta meg, hogy a második oldal elején hallható vad dobszólóban van egy „merengő" rész, mint amikor a tenger lecsendesedő hullámai végigmossák a partot. Ezt közel négy évtized alatt még sohasem hallottam meg! És hogy teljes legyen az öröm, Életem Párjának kedvencét, a Carmina Buranát is megszólaltattuk, és a hatalmas kórusok, az üstdobok gyönyörűen bezengték a teret.

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy nagyszerű dolgokat fogunk alkotni új szobánkban...