Halálos támadás a baráti szövetek ellen - 1. rész

Az autoimmun betegségnél arról van szó, hogy a szervezet nem ismeri fel sajátjaként egyes részeit, ezért támadást indít ellenük?

Leegyszerűsítve ez így igaz. Az immunrendszer egyik alapvető feladata az úgynevezett saját és nem saját struktúrák megkülönböztetése. Normál körülmények között az immunrendszer toleráns az általa felismert saját antigénekkel szemben. Ez az állapot sérül az autoimmun betegségeknél, amikor a saját alkotóelemekkel szemben is aktív, támadó immunreakciók alakulnak ki. Ennek során gyulladás lép fel az érintett szövetekben, szervekben, ami többnyire idültté válik, és összességében súlyos károsodáshoz, olykor szövetpusztuláshoz, vagyis elhúzódó betegségállapothoz vezethet.

Milyen változás történik a szervezetben, hogyan alakulnak ki az autoimmun betegségek?

Mai tudásunk szerint ezek a betegségek szerteágazó eredetű, komplex hátterű kórképek. Kialakulásuk pontos menete, a tényleges kiváltó okok még nem egyértelműek. Lényeges elem az immunrendszer megváltozott működése, a szabályozó immunfolyamatok kórossá fajulása, a szervezet saját alkotóelemeivel szembeni toleráns állapot megszűnése.
Ugyancsak fontos a genetikai háttér, ami autoimmun betegségre hajlamosíthat, annak kialakulására fogékonyabbá tehet. A kórképek úgynevezett poligénes természetűek, vagyis az eltérések a génállományban sokfelé, elszórtan találhatóak. Továbbá környezeti hatások is provokálhatják az egyes betegségek megjelenését. Itt kell megemlíteni a káros UVB napsugárzást vagy például bizonyos kórokozók, így némely vírus betegségkitörést elősegítő hatását. De ismert egyes vegyszerek és gyógyszerek betegségprovokáló hatása is.

Jól értem? Az extrém UVB sugárzás hozzájárulhat az autoimmun betegség kialakulásához?

Igen. Azoknál az egyéneknél, akik genetikailag fogékonyak a betegségre, elsősorban a bőrtüneteik kialakulásában bizonyítottan szerepe van a káros napsugárzásnak. A betegségek létrejöttében egyébként a nemi hormonok, pl. az ösztrogének jelentőségét is meg kell említeni, amelyek bizonyos esetekben megváltoztathatják az immunreakciókat, és ez az egyik magyarázata annak, hogy bizonyos immunkórképek, mint például a lupus erythematosus, elsősorban a női nemet érintik.

Eddigi tapasztalata alapján melyik volt a legdrámaibb megjelenési formája a betegségnek?
Hallgassa meg!

Ha a genetikának komoly szerepe van a betegség létrejöttében, akkor vajon fel lehet-e térképezni még egészséges állapotban az erre való hajlamot?
Az autoimmun betegségeket jelenleg akkor tudjuk kórismézni, mikor már egyértelműek a tünetek, az egyes kórképek megelőzésére, kivédésére napjainkban sajnos még nincs mód. Ugyanakkor a molekuláris genetika, ezen belül pedig az immungenomika tudománya rohamléptekkel fejlődik, így a jövőben vélhetően egyre nagyobb lesz az esély az összetett genetikai háttér prognosztizáció szintű felfedésére.

Mely szerveket érinthet a betegség?

Gyakorlatilag bármelyiket. Alapjaiban, főként didaktikus szempontból, két nagy csoportba soroljuk az autoimmun betegségeket, úgynevezett sokszervi érintettséggel kísért szisztémás kórképekre, ahol az immunreakció olyan antigén ellen irányul, amely az egész szervezetben jelen van, és egyedi, szervspecifikus betegségekre. Utóbbiak esetében a kóros immunfolyamatok csak egy szervre vagy sejttípusra korlátozódnak.

Melyek az első tünetek, amelyekkel szembesülhet a beteg?

Ezek rendkívül változatosak lehetnek; a teljesség igénye nélkül talán az egyik legjellegzetesebb tünet az ízületi fájdalom, amely főleg a kisízületeknél (mint kéz, láb) jelentkezik, de a nagyízületeket is érintheti. Izomfájdalom, izomláz érzése, bőr- és nyálkahártya elváltozások, esetleg a nyirokcsomók duzzanata vagy szemgyulladás is előfordulhat. Lázas állapot szintén felléphet. Némely beteg kezdetben a kéz- és lábujjak időszakos elfehéredését tapasztalja.

Ha kíváncsi, hogyan áll az orvostudomány az autoimmun betegségek gyógyításában, térjen vissza a NetAmbulanciára a jövő héten is!