Herbie Hancock és a buddhizmus

A római La Repubblica arról kérdezte őt, hogy ez vallás hogyan hatott a zenéjére.

- A buddhizmus segít életünk megváltoztatásában. Zeném forrása az életem és ha az egyik változik, változik a másik is. A legnagyobb változás az, hogy mielőtt a valláshoz fordultam, azt gondoltam: zongorista vagyok. Ma pedig azt, hogy ember vagyok, aki zenél. A zongorázás csak egyike számos funkcióimnak, férj is vagyok, apa, barát, buddhista, amerikai és világpolgár is. Kitártam életemet mások felé. A jó zenén kívül most is azt próbálom megérteni, mi az én üzenetem, hogyan tudom elérni a zenén keresztül, hogy az emberek megérezzék, mire van szükségük.

- Mire van szükségük?

- Mindenekelőtt békére. Zenélés közben is keresem az együttműködést a különböző kultúrák között. Különbözőek az ételeink, a ruháink, a nyelvünk, de a szenvedéseink azonosak, és itt nem számít, hogy valaki gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony, a szív ugyanaz. Mint emberi lények, egyformák vagyunk.

- De a különbözőség gazdagítja az emberiséget.

- Természetesen, ezek érdekesek és másokkal dialogizálva a zenében rengeteg új forma, fantasztikus forma születhet, amelyet egyedül soha nem tudnánk megvalósítani. Annyi lehetőség van, amire mint zenész eddig nem gondoltam. Ezért született meg a Possibilities című lemezem. Ha arra gondolunk, hogy az ember lehetőségei végtelenek, minden izgalmasabbá válik, mivel más lesz a nézőpont.

- Van-e valami, amitől fél?

- A halál kétségtelenül az egyik dolog, ami leginkább félelmet keltő. Amióta gyakorlom a buddhizmust, könnyebb szembenézni ezzel is. Még félek tőle, nem úgy, mint korábban, mert a buddhizmus megváltoztatja a módot, ahogy a halált nézzük. Segít megérteni, úgy látni, mint az élet részét. Természetesen, némileg nyugtalankodom az emberiség jövője miatt, ugyanakkor tele vagyok reménnyel, mert annyi ember van, aki sok jót tesz a többiekért, anélkül, hogy buddhista lenne...