Szemszögek

Igaz szerelem

Szerző: Erdős Olga
2010. 12. 06. 14:00:00

Igaz szerelem Bevallva, bevallatlanul mindannyian arra várunk, hogy megtaláljuk a másik felünk, akivel együtt alkotunk egészet, akivel közösen élünk boldogan, holtomiglan-holtodiglan, mint a mesék szereplői. Csak hogy az élet nem mindig ilyen egyszerű, egyrészt megtalálni a társunk, másrészt elkezdeni a közös életet. Persze az is lehet, hogy emberi tulajdonság bonyolítani a dolgokat, ahelyett, hogy könnyedén és természetesen vennénk a szerelmet is, mint a levegővételt. Levélírónk, Angyal (26 éves) már megtalálta a párját, csak épp szíve hölgye gondolja másként és gördített akadályokat a közös jövőjük elé.

„Sziasztok! 26 éves férfi vagyok. Úgy érzem, hogy a helyzetem eléggé kilátástalan most, nem tudom, hogy mit kéne tennem. Majdnem 1 éve vagyok szerelmes egy csodálatos nőbe. Régen nem nagyon terveztem, hogy megállapodok egyhamar. Teljes véletlenek sorozatának köszönhetően lementem 2009 novemberében vidékre egy koncertre, ott ismertem meg. Átbeszélgettük az éjszakát, amikor elindult haza, egy megérzésem volt. Erre a nőre szükségem van! Utána rohantam, megöleltem. Másnap is találkoztunk, és azóta (11,5 hónapja) együtt vagyunk. Mivel 80 km-re lakunk egymástól, így csak hétvégenként tudunk találkozni, de igyekszünk úgy csinálni a dolgokat, hogy lehetőleg 2-3 teljes napot együtt legyünk, hétköznap meg 3-4 órát beszélünk telefonon, MSN-en. Róla annyit kell tudni, hogy nagyon nehéz élete van, betegségek, gyászok a családban, és szinte mindig egyedül volt, senkire se számíthatott soha. Kapcsolatunk elején én féltem a saját érzéseimtől, nem fejeztem ki annyira azokat, amik bennem vannak. Aztán ahogy telt az idő, egyre inkább meg voltam győződve, hogy Ő az életem szerelme, mintha tükörbe néznénk, amikor együtt vagyunk, iszonyatosan hasonlítunk egymásra. Persze ennek megvannak a jó, és a rossz oldalai is, sokat tudunk vitázni, de ugyanakkor hatalmas és mély érzéseket tudunk együtt megélni, amiket talán még egyikünk se élt meg soha sem előtte (pedig mindkettőnknek voltak hosszú kapcsolatai). Sokat szenvedtünk eddig, mert valami "baj van" mindig. Az ismerősei, rokonai, barátai, mindenki azt látja, és mondja, hogy mi tényleg egy húron pendülünk, egymásnak vagyunk teremtve. Én is ezt érzem! Tudom, hogy a távkapcsolat miatt most nem lehetek annyit mellette, amennyit szeretnék, és ezért most több a "szenvedés", mint a jó. Épp ezért megbeszéltük, hogy most kicsit hagyjuk magunkat gondolkodni, és 1 hónap után találkozunk, és elkezdjük ténylegesen együtt az életet (összeköltözés), ha úgy érezzük. Ez az idő arra lett volna, hogy mindketten rájöjjünk, hogy mi is van igazán bennünk, és mit érzünk a másik iránt. És mivel mindketten egy életre szeretnénk egymással tervezni, ezért 1 hónap semmi se egy élethez képest. Sajnos Ő mivel sok embert elveszített az életében, "megtanulta", hogy hamar kell feldolgozni a dolgokat. Tegnap este azt mondta, hogy legyen örökre vége, mert nem tud mellettem boldog lenni, és már nem is akar erőlködni, mert rengeteg apróság összegyűlt benne (pont erre lenne a "szünet", hogy ezeket a nem működő dolgokat megoldjuk magunkban). Még van pár hét a gondolkodási időből. Tudom, hogy ez, ami eddig volt, egyikünknek se okozta a felhőtlen boldogságot, ám tudjuk mindketten, hogy (bár sok áldozattal jár, ha összeköltözünk egy idegen városba) ha együtt maradunk, akkor a világ legboldogabb emberei lehetünk. Tanácstalan vagyok. Rengetegszer el akart hagyni, de közben meg mondja, és érzem is, hogy szeret, és hogy különleges vagyok neki! Én úgy érzem, hogy egyetlen igazi szerelem van az ember életében, és ha nehéz is beindítani a dolgot, akkor sem szabad a "könnyebb utat" választani, és hagyni az igazi boldogságot elmenni mellettünk. Én úgy érzem, hogy mindketten fel vagyunk készülve a házasságra, gyerekekre, és arra, hogy egész életünkben csak egymást szeressük. Nem tudom, hogy miért akar menekülni a saját érzései elől. Tény, hogy sok baj volt mostanság, de úgy érzem, hogy épp azért akarjuk új alapokra helyezni az egészet. Most mégis menekülni akar... Amikorra ez a levél megjelenik (remélem, hogy megjelenik), addigra félek, hogy teljesen "elfelejtett". De tudom, hogy Ő is olvasni fogja a válaszokat. Most is utánamennék, és adnék Neki egy szerenádot az ablaka alatt a hidegben... Valószínű, most nem érne semmit! Makacs, nagyon, ha valamit a fejébe vesz, akkor véghez is akarja vinni, egyedül azt nem tudom, hogy ha érzi ő is, hogy ez az igaz szerelem (most azt mondaná, hogy nem úgy érzi, pedig TUDJA Ő is), akkor miért nem azt veszi a fejébe, hogy JÓ LESZ MINDEN... Remélem, hogy tudtok adni valami jó tanácsot nekem, és neki is. Most ezt próbálom betartani: "Ha szeretsz valakit, engedd el. Ha visszajön mindig a tiéd volt. Ha nem, sohasem volt a tiéd." Csak félek, mivel teljesen máshogy gondolkozik, mint egy átlagember, és nem a "visszajövős" fajta. Én tudom, hogy ez szerelem! És én várom a csodát!

Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!


Egy lány véleménye Kedves Angyal! Szeretnék neked tanácsot adni, de az a baj, hogy nehéz úgy, hogy nem írtad le, hogy mik is azok az apróságok, ami miatt kellett az egy hónap pihenő, és ami miatt életed szerelme korábban el akart hagyni, illetve ami miatt most úgy érzi, hogy nem tud melletted boldog lenni. Az nyilvánvaló, hogy a távkapcsolatok hosszútávon nem működnek, de ha mindketten úgy érzitek, hogy megtaláltátok az igazit, akivel családot akartok alapítani, akkor az egyetlen megoldás, ha minél előbb összeköltöztök és nemcsak hétvégenként és ünnepnapokon találkoztok. Nyilván áldozatokkal jár és lemondással, ott hagyni munkahelyet, barátokat, családot, és úgy értelmeztem a leveledből, hogy nálatok nem az egyik félhez költözés volt a terv, hanem közösen egy új helyen új életet kezdeni. Szerintem próbálj még egy kört futni a hölgynél - nem a hidegben fagyoskodva szerenádadással, hanem felnőtt módon, őszintén leülni vele megbeszélni a közös terveket, elmondani, hogy te hogy képzeled, aztán megkérdezni, hogy ő hogyan, majd kompromisszumokat kötni, és ha sikerül, minél előbb megtenni az első lépést: lakást, munkahelyet keresni a kiválasztott városban. Amúgy meg nem biztos, hogy a lánynak nincs szüksége akár pszichológus segítségére, hiszen elveszíteni azokat, akiket szeretünk, és bemesélni magunknak, hogy „kemény vagyok és gyorsan túl teszem rajta magam", nem normális. Szerintem igen is hagyni kell időt a gyászra, még akkor is, ha igen, az élet megy tovább, de a sok elfojtott érzelem (jelen esetben bánat) sem biztos, hogy jót tesz neki, ráadásul, ha már annyi baj érte ott, ahol él, miért nem próbálja meg valahol máshol tiszta lappal egy olyan férfi mellett, aki szereti, vagyis melletted. Sok sikert a beszélgetéshez és a közös jövőtökhöz!		Egy fiú véleménye Kedves Angyal! Hosszú távon a nők se azokkal akarnak élni, akik velük együtt sírnak, hanem azokkal, akikhez oda lehet bújni, akikben érzik az erőt, és akik mellett „gyenge nők" lehetnek, mert ott van mellettük az „erős férfi". Nálatok mintha te a „gyenge férfi" lennél, a nő pedig az „erős nő". Csak szerintem egy ilyen erős, megedzett nő még erősebb férfit akar, aki mellett végre lehet „gyenge nő" a sok sorscsapás után. Főleg a gyerekük apjának nem egy ilyen „együtt sírunk", együtt vagyunk gyengék" férfit képzelnek el, hanem aki szembenéz a viharral és nem retten meg. Te meg jelenleg nem ilyen vagy. Legalábbis a leveled nem ilyen stílusban írtad. Az idézetet sem tudom, hogy honnan vetted. Egyébként ezt a hülyeséget nyugodtan felejtsd is el, ha meg akarod tartani a szíved hölgyét. Egy igazi nőért harcolni kell, erős rohammal bevenni (persze csak képletesen), nem pedig a csodában bízni. Például a szerenád sem rossz ötlet, de a virág, vacsora, színház, mozi, stb. is jó megoldás lehet. Mindent összevetve pár szóban összefoglalva: légy végre férfi! Ne várj a csodára, hanem tegyél érte, mert egyelőre vesztésre állsz, és ha nem tudsz fordítani az álláson, akkor buktad a csatát.

Szakértő szemmel

Kedves Angyal,

Megértem, ha a helyzeted most kilátástalannak látod, hiszen tele van bizonytalansággal, szenvedéssel és félelemmel, ám mégsem szabad most elkeseredned, hanem ebben a helyzetben is előre kell nézned, és igen, érdemes várnod a csodát! Hiszen, ahogy 1 évvel ezelőtt magad sem tudtad, hogy mit hoz eléd a sors, úgy most sem tudhatod, hogy mit hoz majd az élet, amely a nehézségek ellenére is tele van meglepetéssel és ajándékkal. Az emberi kapcsolatok, s főleg a párkapcsolatok, annyira sokszínűek és sokrétűek, egyiket sem lehet felszínesen kezelve megérteni. Éppen ezért, egy levél alapján messzemenő következtetéseket és olyan tanácsokat sem lehet adni, amelyek aztán elvezetnek a "biztos sikerhez". Egy dolog azonban mégis bizonyosnak látszik: a párkapcsolatban két ember van, két ember tudja kiegyensúlyozottá és boldoggá tenni, ahogy két ember tudja "elrontani", majd pedig esetenként helyrehozni is. Ez azt jelenti, hogy csak akkor érdemes (és egyáltalán lehetséges) küzdened és várnod, ha a szeretett nő is vevő erre. Neki is akarnia kell ezt a kapcsolatot, különben te egyedül hiába küzdesz érte. Megértem az aggódásod amiatt is, hogy szerelmedet ennyi veszteségélmény érte, s amely élmények bizonyosan befolyásolják a viselkedését (sőt, lehet, hogy az egész személyiségét), de ezekkel neki kell "valamit" kezdenie, te nem vagy a pszichológusa (és nem is lenne jó, ha az lennél), te csak támogatni tudod és szeretni, ezt is csak úgy, ha ezt ő is elfogadja és viszonozza. Az említett élmények tőled függetlenek, és valószínűleg sokkal mélyebbek is, mint ahogy azt elsőre gondolni lehetne. Az nem megoldás, hogy elmenekülünk és "megpróbáljuk gyorsan feldolgozni" a rossz élményeket, ez ugyanis nem így működik (vagy ha így működik, akkor az nem jó, és előbb utóbb a személyiség megtöréséhez vezet). Feldolgozni a traumákat nem lehet gyorsan, és nagyon sokszor nem lehet szakember segítsége és megfelelő belátás nélkül sem. De mint már említettem, te legfeljebb támogatni tudod őt ebben, s esetleg abban, hogy kérjen szakszerű segítséget, de feldolgozni ezeket a - vélhetően nagyobb - traumákat helyette nem tudod. S bármi is legyen a lány viselkedése mögött, egy dolgot szem előtt kell tartani: az a párkapcsolat sosem lesz harmonikus és boldog, ahol folyamatosan csak az egyik ember ad, s ahol csak az egyik ember tud igazán őszinte lenni. S ilyenkor "mindegy", hogy a másik viselkedése mögött mi áll, vagy hogy a környezetetek szerint (és szerinted) mennyire illetek össze. A hasonlóság adott esetben jó alapköve a párkapcsolatnak, de semmi esetre sem elegendő, sőt, némely esetben egyenesen gátja. Ezenfelül pedig azért többé- kevésbé az is igaz, hogy:
"Ha szeretsz valakit, engedd el. Ha visszajön mindig a tiéd volt. Ha nem, sohasem volt a tiéd."
Ami azt jelenti ebben az esetben-, még ha most ez nagyon nehéznek is tűnik-, hogy el kellene engedni ezt a lányt. S ha nem jön vissza, akkor nem azért nem jön vissza, mert nem úgy gondolkodik, mint egy átlagember, hanem azért, mert a benne levő érzelmek akkor nem elég erősek, vagy nem ebbe az irányba mutatnak. S akkor ezt el kell fogadni. Nem lehet tudni, hogy milyen irányban alakul majd tovább a kapcsolatotok, próbálj meg neki időt adni, ahogy kérte, s próbáld meg a dolgokat nem görcsösen akarni. Ha ő az igazi, akkor egymáshoz találtok majd, ha pedig nem, akkor az igazi - az igaz csodával együtt - még vár rád valahol. Legyél türelmes és merd őszintén várni a csodát, mert a csodák csak ahhoz jönnek, akik tudnak benne igazán hinni!

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban csütörtök délelőtt több órára kisüt a nap, észak felől azonban egy hidegfront szakadozott felhőzete már érinti az országot. Legfeljebb néhol fordulhat elő zápor, zivatar. Délután egyre többfelé tornyosulnak gomolyfelhők, amelyekből záporok, zivatarok alakulhatnak ki. Főként délen és nyugaton van esély heves, felhőszakadással, jégesővel kísért zivatarokra. Csapadék legkisebb eséllyel az északkeleti országrészben várható. A szél élénk északi lesz. Hajnalban 12, 17 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 23,... Bővebben »